Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Néprajz–Etnológia - Pintér Zsófia: Csipkeverés a Dél-Alföldön
PINTÉR ZSÓFIA Csipkeverés a Dél-Alföldön A mintákat úgy kell megrajzolni, hogy a körvonalakon halad a csipke kontúrja, tehát a gombostű letűzések a vonalon kívülre esnek.19 Először a külföldről behozott mintákkal dolgoztak, majd folyamatosan kezdtek kialakulni a tájegységekre jellemző motívumok, és az ügyesebbek saját maguk is készítettek, terveztek elemeket. Rupaszov Ferencné sok mintát felhasznált, átvett, de saját maga is tervezett. Rendkívül sokszínű motívumkincs jellemzi, hatalmas gyűjteménnyel rendelkezik, melyeket az egykori tanfolyamokról, megrendelőktől kapott, vagy újságokból, könyvekből vágott/fénymásoltatott ki, illetve saját maga készített. Gallérokat, térítőkét, képeket, ruhadíszeket készített, valamint Szentes város címerét is. Számára minden egyes műve ugyanolyan kedves, nincs kedvenc alkotása. Körülbelül 600 műve található hazai és külföldi [Németország Franciaország Svájc, USA) magángyűjteményekben.20 Virág levél, lepke, páva, inda, növények, házikó, kígyó, szív és kosármotívumok figyelhetők meg leginkább munkáin és mintáin egyaránt. A mintákon kívül a csipkeverés fontos eszköze a párna, melyre felvarrták a mintarajzokat - nagyon sokáig maguknak készítették a csipkeverő lányok és asszonyok. A henger alakú párnát, melyet munka közben a mintának megfelelően forgattak, lószőrrel, fűrészporral, korpával vagy homokkal töltötték meg.21 A kellékek sorában az orsók a következők; egyszerre több méter szálat lehet feltekerni rájuk, hiszen folyamatosan vezetni kell azokat. Minden orsóra azonos irányból kell feltekerni a szálakat és a peremnél kettős hurokkal rögzíteni. A fonalak szintén nagyon fontosak. A régi csipkék fémszálból, selyemből és lencérnából készültek. A munkafolyamat során gombostűvel rögzítik a csipke széleit, s a már kész motívumokat horgolótűvel kapcsolják össze. A párnát egy alacsony peremű dobozban vagy kosárban tárolják.22 Tanítványok és utódok A városban napjainkban még hárman foglalkoznak csipkeveréssel, akiknek munkájával lehet találkozni kiállításokon és vásárokon. Bodáné Nagy Judit, aki 1954- ben született Szentesen, nagyanyjától és édesanyjától tanulta a mesterséget. Foglalkozik hímzéssel és csipkeveréssel is, megtanulta a frivolitás - hajós csipke -, illetve a zsinórcsipke készítését is. Rajta kívül a szintén 1954-ben született Szécsi Andrásné Doma Katalin foglalkozik még csipkeveréssel, aki egykori tanítójától tanulta meg a mesterség különböző fortélyait.23 Rupaszov Ferencnének sok tanítványa volt élete során. Akit a legjobbnak tart közülük, az Kolláth Edit csongrádi származású, rajz szakos tanárnő. A tanítványok között még meg kell említeni adatközlőm közeli barátnőit, akik mind megpróbálkoztak a csipkeverés tudományának megtanulásával. A szomszédok szintén igyekeztek, de senkiből nem lett igazi csipkeverő. Itt beigazolódott a mondás, miszerint nem lesz minden érdeklődőből csipkeverő. 19 ÓNODI SZABÓ 1994, 7. 20 BODRITS 1997,124. 21 ÓNODI SZABÓ 1994, 7. 22 ÓNODI SZABÓ 1994, 7. 23 http://www.szenteskincsei.gportal.hu/gindex.php7pg=35277399&nid=6474070 (2014-12-29) 504
