Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Néprajz–Etnológia - Nagy Vera: Hódmezővásárhelyi kerámiák a makói Espersti-házban
NAGY VERA Hódmezővásárhelyi kerámiák a makói Espersit-házban Jelenleg a makói múzeum Espersit- hagyatékból származó kerámiái között négy darab a Majolikatelep terméke, közülük három dokumentáltan- de feltehetően a negyedik is-dr. Árva Józsefnétől került vétel, illetve ajándékozás révén a múzeumba. (Dr. Árva Józsefné Espesit János lánya, a József Attila által Cacának nevezett Espersit Mária.) Három váza a Majolikatelep legkorábbi időszakához köthető, közülük kettő alján az 1912-es évszám is olvasható, aminek alapján feltételezhetjük, hogy éppen a makói kiállítás során kerülhettek Espersit János tulajdonába. Az alján látható írókás szignó, egy alul- fölül hurkolt írott nagy S betű, némileg hasonlít a telep egyik alapítójának, Smurák Józsefnek írott forrásokon fellelhető aláírása kezdőbetűjéhez, így feltehetően hozzá köthető.23 Az aradi építész és a makói ügyvéd kapcsolatáról nem ismerünk dokumentumot, de a közös művészbarátok mindenképpen összekötő kapcsot jelenthetnek. A két váza jól tükrözi azt, hogy maguk az alapítók is kísérleteznek még a számukra szokatlan anyaggal, új formai megoldásokat keresnek. A díszítésükre az egyszerűség jellemző, a színeket pedig elsősorban a hagyományos fazekasmázak használata határozza meg. Az alján NM monogramot viselő váza díszítője ismert. A szignó Nagy Mária nevét rejti, aki a Majolikatelep első írókásainak egyike, sőt legkiválóbbja volt.24 A váza sűrű virágos, leveles, indás díszítése, melyet függőleges, kobaltkék csíkozás gazdagít, gyakorlott kézre vall. A sötétbarna kontúrozás munkáinak egyik jellegzetessége, amely a kor szecessziós stílusjegyét is magán viseli. A negyedik váza sötétbarna alapon sárga mázzal bevont, írókás díszítésű, alján a telep négyszögletes benyomott jelzését viseli. Stílusa és jelzése alapján készítése a 1920-as évek végére tehető. A 20. század elején nemcsak a Majolikatelep volt az új kísérletek színtere a hódmezővásárhelyi kerámiában, de megélhetésük érdekében a fazekasmesterek is kénytelenek voltak változtatni termékeik korábbi választékán. A háztartásokban használt cserépedények iránti kereslet csökkent, ezek helyett egyre nagyobb mértékben tértek át a díszedények készítésére, kielégítve ezzel a polgárosuló parasztság, kispolgárság igényeit. A Majolikatelep kerámiái mintául szolgáltak számukra, azonban kezük között a gyári formák és díszítések átalakultak egy-egy műhelyre jellemző, sajátos stílusjegyeket viselve. Az Espersit- gyűjteményben ma négy fazekas hét kerámiája található a 20. század elejéről.25 Közülük három váza és egy hamutartó a két világháború közötti vásárhelyi fazekasság legkiválóbb mesterének, Baán Imrének a munkája, akitől ebből az időszakból a leggazdagabb és legváltozatosabb emlékanyag maradt fönn. 23 79.47.1., 79.48.1. 24 NAGY 2012, 26. 25 A kerámiákat dr. Árva Józsefnétől vásárolta a múzeum és a helytörténeti gyűjtemény nyilvántartásában szerepelnek. 417
