Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Néprajz–Etnológia - Nagy Vera: Hódmezővásárhelyi kerámiák a makói Espersti-házban
NAGY VERA Hódmezővásárhelyi kerámiák a makói Espersit-házban Baán Imre [1894-1961) inaséveit 1910-ben fejezte be, majd segédként dolgozott vidéken és szülővárosában. Szakmai pályafutását az első világháború szakította meg, amelyből 1918 végén tért haza. Iparengedélyét 1920. december 10-én kapta meg, s munkáját 1925-től apósa- az 1917-ben meghalt, jeles újvárosi fazekas, Lázi István- műhelyében folytatta. Edényeinek díszítésében felesége és annak húgai segítettek neki. Munkásságának virágkora az 1930-as évekre tehető, amikor ezüstkoszorús mester címet is kapott, s fehér alapon színes, írókás, népi szecessziós stílusú díszedényei nagy népszerűségnek örvendtek.26 Legkorábbi edényein a Majolikatelep első kerámiáinak stílusjegyei fedezhetők fel, ez jellemző az Espersit-házban látható darabokra is. A szokatlan forma, az egyszerű motívumokból álló, az edény teljes felületét fedő díszítés Baán Imre zöld mázas, pöttyös alapon, virágmotívumokkal ékesített vázáján is megfigyelhető.27 Motívumait illetően, későbbi stílusához már közelebb áll az a fekete engó- bos alapon zöld mázzal bevont váza, melynek oldalán két virágos csík fut körbe.28 Formája még ennek is különleges, viszont a drapp alapon, függőleges motívumszerkesztésű, barna írókás vázája már virágkorának sok edényéhez hasonlóan klasz- szikus formát követ.29 Utóbbi darabján megjelenik a szívmotívum, amely később rendszeresen felbukkan munkáin. Szívekből összeállított virágok koszorúja fut körbe hamutálján is, amelynek eozinos fényű alapszíne inkább véletlenként, mint szándékos anyagkísérletként könyvelhető el.30 Baán Imre említett kerámiáinak készítési idejét stílusuk alapján az 1920-as évekre tehetjük. Ezt természetesen olyan dátumok is behatárolják, illetve megerősítik, mint az 1920-ban kapott iparengedélyének időpontja, valamint Espersit János 1931-ben bekövetkezett halála. Noha a fazekasmester népszerűsége az 1930- as években jutott el csúcspontjára, már az előző évtizedben sem volt ismeretlen. Először egy 1928-as kiállításon keltett feltűnést munkáival, de számon tartották a Majolikatelep alapítói is.31 így kerülhetett Espersit János látókörébe. A hagyatékban a másik, Lázi- műhelyhez kötődő mestertől, Czvalinga Istvántól (1892-1957) szintén maradt egy váza. A tótkomlósi születésű fazekas korongosként került a Lázi-műhelybe, s Baán Imréhez hasonlóan ő is Lázi lányt vett feleségül.32 Neki is elsősorban a család nőtagjai írókáztak, így a két mester munkáinak stílusában sok a hasonlóság. 1928-ban váltott ipart Vásárhelyen. 1940-ben Csenkire magyarosította a nevét, ettől kezdve így szignálta edényeit. A gyűjteményben megtalálható vázája alapjában véve klasszikus formának mondható, különlegessé teszi azonban három lába és szélesen ívelő három füle, melyeken apró, kerek rátétek sorakoznak. 26 Életének és munkásságának részletes ismertetése: NAGY 2017. 27 79.5.1. 28 79.4.1. 29 78.65.1. 30 79.51.1. 31 NAGY 2017. 32 Életének és munkásságának részletes ismertetése: NAGY 2017. 418
