Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)

Néprajz–Etnológia - Tóth Antal: Gazdálkodás Kisszéksóson a XX. század első felében

TÓTH ANTAL

Gazdálkodás Kisszéksóson a XX. század első felében

A két fenti forrás területileg tökéletesen egybeesik, időben pedig több mint 60 évet átfog. A gyűjtőlajstromokat átnézve szembetűnik, hogy az egymást követő házszámok közé egy-két jóval nagyobb, „oda nem illő” is beékelődik, másutt pedig egyes tanyák még nem kaptak számozást, így például „Nagyszéksós 118/m” vagy „Nagyszéksós 150 mellett" jelölés található. (Ilyen számozás használata más helyeken is előfordul, pl. iskolai anyakönyvekben, tehát az újonnan épült, még számmal nem rendelkező tanyáknál ideiglenesen ezt a megoldást alkalmazták.)

A végleges számozások az 1887-es összeíráskor még emelkedő sorrendben következtek, 1950-ben pedig felborulni látszik a korábbi számozás. Ennek magyarázata az, hogy a számok első kiosztásakor házról házra haladtak, később viszont ez már nem volt megoldható, tehát a kapitányságban épült új tanyák számozása már azok építési idejével függ össze. Ezt támasztja alá az is, hogy az 1887-ben a növekvő sorból hiányzó számok az 1950-es összeírásban sem szerepelnek, tehát az elbontott tanyák számait nem osztották ki újra.

Ebből a két forrásból megállapítható a két időpont között épített és elbontott tanyák száma. További adatok segítségével a kép árnyalható. Jakabffy Lajos

1919-ben a szegedi határról készült térképén sok tanyatulajdonos nevét és tanyaszámát feltünteti. Bár minden egyes tanya és házszám nem szerepel a térképen, ez a vizsgálat eredményét jelentősen nem befolyásolja. A tanyajegyzék legmagasabb száma a 300, a térképen a legnagyobb nagyszéksósi tanyaszám pedig az 554. A két szám közé eső tanyákat kiválasztva a gyűjtőlajstromból megkapjuk a két időpont között épülteket. Hasonló határszámként felhasználható olyan épület számozása is, amelynek ismert az építési ideje. Ilyen például a Népház (Nagyszéksós 615.), hiszen tudjuk, hogy 1930-ra épült fel. A módszer segítségével feltárható a tanyák besűrű- södésének üteme a XX. század első felében.

Szeged-Alsótanya gazdasági viszonyai:

Szeged város határában a XX. század elején a magánbirtok mellett jelentős volt a várostól bérelt földeken élők aránya. A városi közlegelők bérbeadása az 1850- es évek elején indult meg. Ekkortól számos alkalommal szakítottak ki különböző nagyságú területeket, általában 25-30 éves bérletbe adva. A folyamat a századforduló után tovább tartott, és jelezte Szeged gazdasági viszonyainak átalakulását, a külterjes állattenyésztés visszaszorulását. Ekkorra általánossá vált a 10 kát. hold körüli kisbérlet.2 Bérbe adta a város a Templom-dűlőt, Rúzsajárásból 538 holdat és az átokházi birkajárásból 444 holdat, így 1910-ben Alsótanyán 20 743 kát. hold bérlet volt 2566 bérlő kezén.3

2 JUHÁSZ 1991, 251.

3 Uo. 249-251.

392