Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Néprajz–Etnológia - Boboly József Ágoston: A tájtörténeti tér ökológiája: A Csókási szélmalom emlékezettörténeti rekonstrukciója
BOGOLY JÓZSEF ÁGOSTON A tájtörténeti tér ökológiája Eredeti helyétől távol, a Csókási szélmalom emléket állít a Csanád megyei, makói határrész agrárkultúrájának. A szélmalom jelenlegi békéscsabai helye a környezetbarát szabadég-iskola programok, a drámapedagógiai-múzeumi foglalkozások megvalósításának kiváló színterévé válhat. Történeti-ökológiai értelemben a szélmalom eredeti helyén, saját mezőgazdasági térségének szerves fejlődésű mikro-univerzumában a „világ közepe" volt. Kohéziós, térszervező szerepe közel egy évszázadon keresztül érvényesült. A gabonatermelő kisgazdaságok számára gabonaőrlő, terménydaráló szolgáltatást végzett. Tájhoz illő eredeti szerepéről, működéséről érdemes újra szólni. Összesen száznál is több lehetett azon Makó és Vásárhely környéki tanyák száma, ahonnan az őrölni valót 1950 előtt a Csókási szélmalomba hordták. A szélmalom évi összteljesítményben százötven-százhatvan tonna őrlésre szánt terményt tudott feldolgozni. A dél-alföldi nyári forróságban a szél nem volt mindig a legkedvezőbb. Az ősztől tavaszig tartó főszezont viszont jól kihasználták, az őrlési munka dandárját szeptembertől márciusig végezték el. Naponta öt-hat mázsa, vagy valamivel több gabonát őrölt a szélmalom. Az uralkodó szélirány a déli, dél-keleti volt. Az egyenletes erejű, a felvásznazott vitorláknak keményen nekifeszülő értékes energiát hordozó folyamatos szél általában csak szeptemberben és októberben látogatott erre a tájra. Az esztendő fennmaradó többi hónapjában, főleg tavasztól a nyárvég időszakáig egy kicsivel gyengébb szélminőség uralta a csókási, makói tanyavilágot. Ezzel a gyengébb széllel szinte csak a szokásos termények, a kukorica és az árpa darálását lehetett jól kiszolgálni. A molnár előrelátó gondosságát jellemzi, hogy valamennyi tiszta kukoricadara, vegyes dara szinte mindig készen állt a malomban. így, ha valaki nem akart a darálásra várni, és elfogadta a felkínált lehetőséget, akkor ebből a készletből kapta meg az őt megillető készterméket. A Csókási szélmalom óránként négy-öt zsák dara előállítására volt képes. Működésének utolsó harminc évében kásahánto- lási munkát nem végzett. Az észak-nyugati szél nem volt népszerű a szélmalomban. Ha jött és erősödött, akkor erre gyorsan felkészült a szélmolnár. Ez a széltípus ra- koncátlankodott. Megcibálta a vitorlákat. Rongálta a berendezést. A csókási felülhajtós típusú szélmalom épületében a belső tér négy szintre tagolódik. Legfelül van a szelespad. A szelestengely, a nagy szeleskerék és a nagy dobkerék itt helyezkedik el. A szélmalom épületének ez a legfelső szintje a tetővel és a vitorlával együtt, a külső fal tövében, lent elhelyezett fordítókerék vagy fordítókocsi rúdjának segítségével a csúszóékeken az éppen hasznos szél irányába forgatható. A tetőrész körbecsúszását biztosító, fent elhelyezett ún. papucsokat és a csúszórámát a súrlódás csökkentése céljából hájjal vagy kocsikenőccsel szokták bekenni. Fentről lefelé haladunk tovább. Az épület következő szintjén helyezkedik el a sebeskerékpad, a malombálvány, a három kis dobkerék és még más alkatrészek is, pl. a rengő és oszlopa. Egy szinttel lejjebb található a garatpad vagy más néven kövespad [kőpad). 379
