Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Néprajz–Etnológia - Boboly József Ágoston: A tájtörténeti tér ökológiája: A Csókási szélmalom emlékezettörténeti rekonstrukciója
BOGOLY JÓZSEF ÁGOSTON A tájtörténeti tér ökológiája Azaz a szélre figyelni. Még a szélvitorla beállításakor is tanácsos volt ezt tenni. Hisz a vitorla egy szempillantás alatt szél alá fordulhat. Ilyenkor hamar megvolt a baj. Levetődhetett a tető. Késmárki István, a híres mártélyi malomács id. Kiss Antal tulajdonossal együtt az 1920-as években javította ki a szélmalom addigra már elhasználódott berendezéseit. Többek között az ún. majorpank9 talpalást és a vitorlareparálást végezték el, körültekintő szakszerűséggel. Még tíz év sem telt el, és 1937-ben már ismét javítani kellett néhány fontos fődarabot. Késmárki István ekkor már ifj. Kiss Antallal együtt alkotta újjá a teljes vitorlát és a nagy dobkereket. A fordítót és a malomtetőt is reparálták. Az erős igénybevételt a vitorla nem sokáig bírta, 1940-ben ifj. Kiss Antal újra megjavította. A szélvitorlavászon sárga színű, sűrű szövésű, eső után gyorsan száradó vászonfajtából készült. Pár esztendő múlva ismét újabb mechanikai probléma adódott, ezért a szélmalom tulajdonosa új szelestengelyt állíttatott. Ezt a szakmunkát Hegedűs Sándor ácsmester 1943-ban végezte el. Időközben a majorpank is elhasználódott, cseréjére 1950-ben került sor. Az 1930-as években a Csókási szélmalomban már szinte csak takarmánygabona őrléssel foglalkoztak. A második világháború után ez még inkább így volt, a szélmalmot főleg takarmánynak való kukoricadara és árpadara előállítására használták. Csanád megye 1950-ben megszűnt. Területét a vele szomszédos Csongrád megyéhez és Békés megyéhez csatolták. A korábban Csanád megyében, a makói határban lévő Csókási szélmalom így, az említett közigazgatási területi változás értelmében 1950-től Békés megyéhez, ezen belül pedig immáron Békéssámsonhoz tartozott. Van olyan visszaemlékezői tapasztalat, miszerint Csókás vonatkozásában ez a közigazgatási határrendezés csak 1955-ben valósult meg. A Csókási szélmalom 1953. november 30-án őrölt még, aztán többé már nem. A szélmalom csak állt, nem használták. Később már békéssámsoni műemlékként élte tovább az életét. A Csókási szélmalom matuzsálemet az Országos Műemléki Felügyelőség OMF A / III / 9 jelzéssel, műemlékként vette nyilvántartásba. A szélmalom fenntartásával, javításával kapcsolatban 1972-ben gondok merültek fel. Kiss Jenő szélmalom- tulajdonos már évek óta foglalkozott az eladás gondolatával. A szélmalmon állagmegőrző javításokat Békés megye és Békéssámson, az Országos Műemléki Felügyelőség és Kiss Jenő is finanszírozott. A szebb napokat látott szélmalomnál nappal már csak csókák, varjak, verébcsapatok zsinatoltak, éjszaka pedig baglyok, denevérek kerengtek, várakoztak. Az ékességét, a négy szélvitorlát is levették róla. A szélmalom körüli térségben nagy barázdákkal, széjjel-keresztül szántották a tájat. Foltnak használták a megmaradt szélvitorlavásznat. A Száraz-ér medrét kotorták, szabályozták. A malom melletti tanya is lepusztult. 9 Vö.: LAMBRECHT K.: A magyar szélmalom. A szélmalom mesterszótára. Ethnographia, 1911. 285-291., 352-363. LAMBRECHT Kálmán külön szélmalom mesterszótárt szerkesztett, ez az Ethnographia c. folyóiratban jelent meg először. A Csókási szélmalom mesterszavainak tömör magyarázatára ez a LAMBRECHT-féle szélmalom mesterszótár is alkalmas. A LAMBRECHT-féle szótárközlemény megadja a „majorpank (majorbank, majorpang, majorponk) = mozgóráma” értelmezést, az Ethnographia XXII. évf. 1911 -es kötetében, a 356. oldalon. Egy összevetés: Bálint Sándor Szegedi szótár c. műve (II. köt. 472. old.) a „majorpang” szót rögzíti. 377
