Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Néprajz–Etnológia - Glasser Norbert: I. Ferenc király és a magyar zsinagógai szónoklat. Egy toposz makói vonatkozásai és felekezeti keretei
GLASSER NORBERT I. Ferenc király és a magyar zsinagógái szónoklat Schön József imakönyvsorozata az Osztrák-Magyar Monarchia elterjedt neológ izraelita imakönyveként héber-magyar változatban ünnepi imakönyveiben (machzoraiban) közölte a Ferenc Józsefért, az uralkodóházért és a hazáért mondott könyörgést. A magyar imakönyvek a Német- vagy Habsburg-Ausztria imakönyveivel ellentétben a dualizmus magyar nemzet- és országfelfogását tükrözték, Magyarországért, köz- és jótékonysági intézményeiért mondtak könyörgést arra való utalás nélkül, hogy mindezek a Habsburg Birodalom részét képeznék.26 A magyar asszimilatív nemzetkoncepcióval való azonosulásként értelmezhető, hogy Németvagy Habsburg-Ausztria imagyakorlatával hasonlóságot csak a budapesti német nyelvű izraelita imakönyvek mutattak, Ferenc József és Erzsébet királyné mellett Rudolf trónörököst is megemlítve. Ilyen például az M. E. Stern által Budapesten 1880-ban nyomtatott Fest-Gebete der Israeliten című machzor. További eltérésnek tekinthető a Birodalom más közösségeinek imaszövegeitől, hogy megjelentek a miniszterek, tisztviselők, tudományos és jótékonysági intézmények,27 de a zsidó jelző vagy Izrael név nem. A megváltásra vonatkozó rész helyett az ima végén a szerete- tért, testvériségért és az emberek közötti egyenlőségért való könyörgés állt.28 Magyarországon a neológ Löw rabbicsalád a modern izraelita szimbolikus politika meghatározó tekintélye volt. Löw Immánuel gondozásában Szegeden Imádságok zsidók számára címmel 1903-ban megjelent imakönyv a királyért mondandó imaszöveg két magyar nyelvű megfogalmazását is közölte.29 Mindkét imaszöveg a királytól az imádkozó „gyülekezetig” a társadalom struktúráját jelenítette meg. A hatalom képviselőire, a nemzetre, a városra és a közösségre kérték Isten áldását. Mottóul Löw Immánuel az Atyák tanításait és a Példabeszédek Könyvét jelölte meg. A közölt imaszövegben a király (Ferenc József), a magyar nemzet és a haza összefonódó fogalmak voltak. Ez egyaránt elmondható az „1848-as veterán" rabbi, Löw Lipót és fia, Löw Immánuel imavariánsáról. Az uralkodóházhoz és a koronás főhöz kötődő események között - naptári rítus jellege okán is - kiemelkedett a király születésnapjának izraelita megünneplése, melyre számos hír található mind a felekezeti sajtóban, mind pedig a járási lapokban. Ezek közül külön figyelmet érdemelnek azok, amelyek a zsidóságot érintő jogalkotással vagy a nemzeti, illetve dinasztikus szimbolikus eseményekkel álltak kapcsolatban. A király születésnapját 1894-ben a recepció reményében ünnepelte a neológ sajtó. 26 Damohorská a Habsburg Birodalomra való utalás hiányát magyar sajátosságnak tekinti, ugyanakkor a kiegyezés értelmezéseit és a magyar szimbolikus politikát nem vonja be az elemzésbe. 27 A19. század második felének és a 20. századelejének társadalmát a felekezeti, foglalkozási és jótékonysági egyletek képezték le, a szimbolikus politika helyi és országos rítusaiban egyleti tagként jelent meg az egyén. Vö. BARNA 2013. A tudományos intézmények felértékelődését a zsidó felvilágosodás racionális, társadalomjobbító elképzelései is magyarázhatják, ahogyan a modern magyar zsidó önképben is fontos szerepet játszott a zsidó tudomány művelése. GLÄSSER - ZIMA 2014. 28 DAMOHORSKÁ 2010. 60. 29 LÖW 1903. 44-47, 47-48. 330
