Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Néprajz–Etnológia - Glasser Norbert: I. Ferenc király és a magyar zsinagógai szónoklat. Egy toposz makói vonatkozásai és felekezeti keretei
GLASSER NORBERT I. Ferenc király és a magyar zsinagógái szónoklat A hódoló küldöttségek által vitt Tóra a kinyilatkoztatott Tan tárgyiasult jelképe. A Dávid pajzsán megjelenő címerállat, a kétfejű sas a Habsburg koronás fő előtti tisztelet lerovásának szimbolikus eszköze volt. Az Óbudai Szentegylet számára készült ezüst tórakoronával egybeépített rimonim (tóradísz) Blau M.-re, a közösség egyik tagjára a bíróság megsértése és békétlenség keltése okán kirótt büntetésként készült. A meghatározott értékű ezüstből készült tárgy Müller János Mihály pesti keresztény ötvösmester munkája. Az 1793 és 1799 közé datálható tóradísz két „gránátalmájának" tetején Habsburg császári jelvényként egy-egy kétfejű sas áll kitárt szárnyakkal és koronával.22 A Magyar Zsidó Múzeum gyűjteményében több rimonim található kétfejű sassal, de több tóravérten is feltűnik a címerállat.23 Heraldikus koronás kétfejű sasok nagy számban a múzeum tárgyai közül az óbudai közösséghez kötődtek, egy részüket Pesten, másokat Bécsben vagy a Birodalom egyéb ötvösműhelyeiben készítettek. Az óbudai „Léleküdv Egylet” (Ansé Menuha Nehoná egylet) tárgyai között szintén voltak heraldikus sas-motívumok. Muzealizálásuk okát az adta, hogy a 18-19. század fordulóján Magyarország két legjelentősebb zsidó közösségében, Óbudán és Pozsony Várteleken földesúri engedéllyel működhettek zsidó ötvösök is, míg másutt a céhes hagyományok ezt nem tették lehetővé.24 A tóravértek, koronák és rimonok hatalmi jelképisége a koronás fő iránti tiszteletnek és a Tórának az összekapcsolása felől válik érthetővé. Az uralkodó a judaizmusban az isteni dicsőség halvány evilági visszatükröződése. A vallástörvény a király látásakor áldást ír elő: „Áldott vagy Te Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, aki dicsőségéből juttat a hús-vér embernek." Emellett a köznapi és szombati imakönyvekben (szidurokban) és női imakönyvekben (techinók) szintén fellelhető volt az uralkodóért mondott ima. A Habsburg Birodalomban az első nyomtatott imakönyvek az uralkodóért mondott imával a 18. század elején tűntek fel. „Ki segedelmet adott a királyoknak..." (Zsolt 144,10) nem csupán a királyért mondott ima neve (Hánoten tesuá) és kezdősora, hanem a hatalomért mondott ima szinonimája is lett. Hanoten tesuá szövegek változatai a közösség és a tágabb szociokulturális rendszer viszonyát mutatták. Hasonló ima a királyért vagy az uralkodóért a keresztény liturgiának vagy az iszlám gyakorlatnak is része volt.25 Az állam vagy az uralkodó jólétéért mondott szombati és ünnepi ima az Örökkévalóval folytatott párbeszédbe emelte be a nem-zsidó világi hatalomért mondott imát. Az istentiszteletek imái a szentélybéli áldozatokat helyettesítették. Az uralkodóért mondott ima ezért a zsidóság és a hatalom viszonyának fontos kifejeződése volt. Az állam jólétéért mondott zsidó ima a zsidó közösség attitűdjét jelenítette meg azon ország iránt, amelyben élnie kellett. 22 Lásd JALSOVSZY et al 2014. 34. 23 A MILEV gyűjteményében Tóravértek: 64.379; 64.45; 64.52; Rimonim párok: 64.48; 64,391. Leírásukat lásd: BEN0SCH0FSKY- SCHEIBER 1987. 68-69, 71-72, 74-75,77-78, 80-82. 24 MILEV azonosító HU HJA XXIIV; http://collections.milev.hu/items/show/27462 25 DAM0H0RSKÁ 2010. 7,13-15. 329
