Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Köszöntők–Méltatások - Marjanucz László: A tudós „makai” (Tóth Ferenc 90. születésnapjára)
MARJANUCZ LÁSZLÓ A tudós „makai" (Tóth Ferenc 90. születésnapjára) A városfejlesztési terv dualista kori hiányából azt a következetést vonja le, hogy az állam ezt nem tekintette központi feladatnak, helyben pedig a rendezett tanácsnak kötelezően előírt Szabályrendeletet készítették el, ami nem tudatos városfejlesztési terv, pusztán építési szabályzat. Lényegében a városrendezési terv használati utasítása. A háború utáni elképzelések bemutatására egy 1921-es „városszabályozási'' munkát használ, mely Makó szerkezeti hátrányaként említi pl. a belvárosi vasútállomás helyét, mert elhelyezése figyelmen kívül hagyta a fejlődés természetes követelményét, hogy a város szívét az országos és nemzetközi fogalommal összekapcsolja. A polgármesteri „regnálásokhoz" kötött programismertetés logikus döntése a szerzőnek, hisz formálisan a középítkezések indítását, lebonyolítását és a mű átadását önkormányzati hatóságok határozzák el, a történetüket megörökítő iratanyag számos darabján polgármesteri ellenjegyzések szerepelnek. Makón a városfejlesztéssel foglalkozó gondolkodást a kötelező tervkészítésről szóló 1937.évi törvény pezsdítette meg. Tóth Ferenc hivatkozik az ekörül kibontakozott alföldi városértekezletre, amely eldöntött egy koncepcionális vitát, hogy ti. a városépítésben az adott település valós szükségleteiből kell kiindulni, s a népességnövekedés kiváltotta fejlődéssel és bővítéssel is számolni kell. A közcélokra emelt épületek sora ( pl. MÁV javítóműhely, a polgári leányiskola, városháza) valamint a szociális indítékokból létesített lakótelepek (Vertán - telep) már a város külső képének és a terület beépítésének szabályozásával jöttek létre. Az átalakuló (Honvéd putrisora) és a nagyszabású köz- illetve magánépítkezések nyomán emelt modern épületek a városi élet nagyarányú fejlődésének bizonyítékai, amelyeket Tóth Ferenc képes illusztrációval és a források értő magyarázatával világít meg. Munkája külön érdeme, hogy az infrastruktúra kiépülését nemcsak építészeti és várostervezési szempontból láttatja, hanem az üzemeltetés, a fönntartás anyagi fedezetének előállítása, az urbanizáció társadalompolitikai és népegészségügyi vonatkozásainak szempontjából is. Vagyis igazolja: a városszabályozás nem egyszerű technikai kérdés. Munkássága legjelentősebb alkotásainak áttekintése után megállapíthatjuk, hogy Tóth Ferenc több évtizedes tevékenysége Makó múltjáért és élő kultúrájáért tett hasznos szolgálat. Szívós kitartással gyűjtött, produkált, kijárta a lehetőségeket, létrehozott, s mindezek eredményeként gyarapítóit. Ha munkásságát kivonnánk a makói anyagból, alig maradna benne valami. Egyszemélyes makói intézménnyé vált, a tudós „makaivá”. Kedves Feri Bátyám, Isten éltessen! Szeged, 2017. október 11. Marjanucz László 30
