Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Köszöntők–Méltatások - Marjanucz László: A tudós „makai” (Tóth Ferenc 90. születésnapjára)
MARJANUCZ LÁSZLÓ A tudós „makai". (Tóth Ferenc 90. születésnapjára) alapján részletes rajzolatát készítette el a különböző funkciójú ( lakás, gazdasági épület) és helyű (bel-, külterület) házaknak, lakásberendezéseknek. A házak funkció szerint vizsgált szerkezeti beosztása, s bennük a tárgyak ugyanilyen szempont szerinti csoportosítása mutatja a polgárosuló arculat kibontakozását. Tóth Ferenc népművészetről írt fejezete kettős funkciónak tesz eleget: a ház, a bútorzat és hímzés fotókkal illusztrált szín-, motívum- és formavilágát kellőképpen elemzi esztétikai szempontból, más művészi megnyilvánulásokkal kapcsolatban pedig az esztétikai belbecs mellett a polgárosuló ízlés jegyeire is utal. Utóbbi kifejezésére különösen alkalmas az öltözködés és viselet átalakulása, amit szerzőnk egy valóságos képes viselettörténeti ív fölvázolásával tett láthatóvá és érthetővé. A történész szeme kellett ahhoz, hogy pl. kiválassza és földolgozza az 1781-ben készült kárlistát, amely ugyan csak a főbb viseleti darabokat tartalmazta, de a 18. századvégi makói öltözködéskultúrára mégis fényt vetett. A népművészet harmadik egységeként a szakrális emlékeket veszi számba a szerző. Ez egyben alkalmat adott az egyháztörténeti háttér bemutatására, így kacsolódnak össze a különböző területek interdiszciplináris egységgé. Néprajzi föltárásának másik fontos darabja a népköltészet. Pl. Makó 18. századi népi vallásosságát a Mária tisztelet jellemezte, amely megfelelt az országot is átható Regnum Marianum eszme világi katolicizmusának. Művészi nívón ezt Makón a Havi Boldogasszony-kép fejezi ki. A népművészet sokarcú létezése mindig a helyi társadalom életéből fakad, amelynek akkorra szabadságra mindig tellett, hogy még függő helyzete sem tette akarat- és célnélkülivé. Csak az öntudatos ember produkál szabad művészi megnyilvánulásokat. A „népköltészet" kategóriájába sorolta a népmese, monda, anekdota, szólások, paraszti életírás és a népballada műfaját. A szűkebb értelemben vett népköltészetet is tovább tagolta lírai, felnépi, vallásos és históriaköltészet változatba. A „parasztpap” ( Kálmány Lajos) életútjának rövid áttekintése a népi írásbeliség első és szisztematikus gyűjtőjének és kutatójának állít emléket. A mezőkovácsházi tündérmesék konklúzióját megvonva pl. Tóth Ferenc kiemeli az eleven hiedelem és a mese kapcsolatát, ami az európai mesekincstől eltérő magyar szokás. A monda mesébe sorolásának oka ismét egy példán szemléltethető jól (Dózsa György és a Csanádi püspök ( Csáky Miklós). A szóhagyományból és a történeti leírásokból annyi bizonyos volt a nép számára, hogy a két személy történeti kapcsolata valós, és, hogy mind a kettő áldozatul esett a szembenállásnak. De közülük csak Dózsa volt népi származék -bár ez sem teljesen pontos!- akinek időhöz, helyhez kötött tevékenysége bizonyított, de az említett módú leszámolását a püspökkel a tudomány nem igazolta vissza. 24
