Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)

Köszöntők–Méltatások - Marjanucz László: A tudós „makai” (Tóth Ferenc 90. születésnapjára)

MARJANUCZLÁSZLÓ A tudós „makai" (Tóth Ferenc 90. születésnapjára) Ezt a viszonyulást fedezte fel szerzőnk Károly király József Attilát is érintő üdülte­tési akcióról szóló írásában kapcsán azt kereste, milyen lelki vágy égett a gyerekben a jobb után. Szerzőnk egyébként József Attila „Megfáradt ember" c. szonettjét tart­ja a legszebb makói költeményének, az emberen úrrá lett fáradtsággal és bánattal szemben a nyugodt Maros költői képének megrajzolása miatt.14 Juhász Gyula, József Attila és Móra Ferenc makói éveinek biografikus iroda­lomtörténeti földolgozása a monográfiában a magyar művelődéstörténethez való jelentős hozzájárulás. A gondos, nemcsak leíró, de értelmező és elemző írásokból kitűnik, hogy szerzőnk otthonos terepen mozog, a kiválasztott versek, levélrészie­tek és emlékezések az értékest befogadó „halló füleket", és a művészi élményt ma­gas szinten nyújtó alkotókat dicséri. Talán a túlzott intuíció mondatja velünk, hogy Tóth Ferencnek ez a közeg az igazi énje, szövegkezelése, a mondanivaló koherenci­ája, a személyiség és alkotása irányában megmutatkozó viszonya kivételes érdeklő­désének és problémaértésének a bizonyítéka. Tóth Ferenc irodalomtörténeti kutatásainak megkoronázása József Attila centenáriumi kötete.15 Ebben a József Attila által mondottak és megírtak kiegészülnek a költőről mondott testvéri, osztályfőnöki ( Eperjessy Kálmán) tanári, osztálytársi visszaem­lékezésekkel. így jól felépített, sokoldalúan megvilágított életszakaszt és jellem­rajzot kapunk a diák József Attiláról. A korábbi írásokhoz képest ez egy minőségi szintemelkedés, tudományos értékű ismeretanyaggal gazdagította József Attila pá­lyafutásának kezdetét és kamaszkori személyiség-képét. Az „Azért írok, mert remélem, hogy kapok választ” idézettel címet kapott fejezet a költő 1920-1922 között nővéreinek, Makai Ödönnek és Juhász Gyulának írt leveleit tartalmazza. De olvasható Galamb Ödön, Tettamanti Béla később kelet­kezett József Attilához intézett levele is. Az „Én, József Attila, itt vagyok” c. záró rész a költő makói emlékezetét és iro­dalmi hagyatékának gondozását foglalja össze abból a szempontból, hogy az időt­len értékű kultúrkincs miképp épült be a város közművelődésébe. Tóth Ferenc irodalomtörténészi munkásságát jellemzi a néprajzi monográfi­ába írt tanulmánya. A népköltészeti fejezet a monográfiát egészen egyedi minőség­gel ruházza föl. Korábban ennek tárgyalása inkább az irodalmi stúdiumokhoz tarto­zott, ám Tóth Ferenc interpretációjában esztétikai megközelítésű társadalomrajzzá formálódott. A paraszti írásbeliség alig kutatott történetébe vezeti az olvasót, a poétáskodó parasztember naiv rímfaragásába, néha csiszolatlan, de plasztikusan kifejező nyelvébe. A nép nyelvén írt gondolatok hitelesen tükrözik a kisemberek életmódját és mentalitását, beszéd- és viselkedéskultúráját. Eszünkbe jutott még az is, hogy a Tóth Ferenc fölkutatta paraszti írásbeliségből a népi műveltség és a közoktatás hatályos fokára is következtetni lehet.­14 József Attila: Kiszombori versesfüzet. 1922. (Hasonmás kiadás) Makó, 1977. 15 Tóth Ferenc: József Attila. „Az otthonom pedig hát ott, Makón van.” József Attila makói évei. Makó Város Önkormányzata, 2005. 504 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom