Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Köszöntők–Méltatások - Marjanucz László: A tudós „makai” (Tóth Ferenc 90. születésnapjára)
MARJANUCZ LÁSZLÓ A tudós „makai". (Tóth Ferenc 90. születésnapjára] A néprajzkutató Néprajzkutatói munkássága szintén a „makóiság" jegyében fogant. Legismertebb egyben legnagyobb lélegzetű munkája e területen a Makói hagymáról írt monográfiája. Megírásához az indítékot Bálint Sándor egyetemi előadásai adták, különösen a szegedi paprikatermesztés korabeli előrevivő hasznos gazdasági és társadalmi hatásai keltették fel Tóth Ferenc érdeklődését Makó hasonló történeti szerepet kifejtő növénye, a hagyma iránt. Péter László tervezetbe foglalt javaslatai szintúgy ösztönző erővel hatottak. Tóth Ferenc a hagymamonográfiával vegyes műfajú alkotást hozott létre, mert a termelés gazdaság- és társadalomformáló funkciója birtok- és üzemtörténeti kutatásokat, a kereskedelmi viszonyok föltárását igényelte tőle, így kapott a munka történeti hátteret. Másrészt a termelés természetrajzi, a növény tájfajtabeli, a tényleges termesztés sajátosságainak bemutatása, összefüggő folyamatba rendezése alapos néprajzi fölkészültséget és a témában való gyakorlati tájékozottságot is föltételezett. Tóth Ferenc mindezzel bírván megalkotta a történeti néprajz egyik alapmunkáját. A témában korábban írt, szinte kivétel nélkül makói munkák eredményeit bedolgozta a monográfiába, emellett széleskörű primér forrásanyagot is föltárt a levéltárakban, melyek a termelés és értékesítés folyamatának rekonstruálását tette lehetővé. Társadalomtörténeti nézőpontból a szerző sokoldalúan tisztázza, hogy a hagymatermelők városi szegényparasztok ugyan, de a leginkább piacorientáltak. Agrárproletár mivoltukból következett intenzív kenyérkeresetük, azaz egy termék minőségi árutermelése. Kisvállalkozói léthelyzetüknek ez a legfőbb tényezője. Szerzőnk ezt egy, a múlttal kontinuitást mutató folyamatban értelmezi: a zsellér földnélküliségéből következett kertészség felé fordulása, ami viszont kapitalista termelési módban jól kamatoztatható tapasztalatként fejtette ki hatását. Mivel soha nem volt igazi paraszt (telkes jobbágy), könnyebben munkált benne a termelői vállalkozás szelleme.16 A monográfia általa jegyzett fejezetei személyes értékválasztását tükrözik: a Csanádi térség, mentalitás, gazdálkodás, építkezés, népművészet és népköltészet. Elsőként Makó „csanádiságának”, az életét meghatározó tágabb földrajzi térnek illetve az ott kialakult gazdasági-társadalmi feltételeknek a mineműségét tisztázza. A téma funkcionális szükségszerűsége az, hogy az eleve sajátos alföldi mezővárosi karakteren belül Makó külön népi arculatának fundamentumát tárja föl benne a szerző. A Csanádi tájon belüli központi helyzetéből fakadt megyeszékhelyi jogállása, ami viszont az egyik fontos városképző elemének bizonyult. Párhuzamba állítható ez a szabad királyi státus Szegeden kifejtett fejlődésvivő hatásával. 16 A makói hagyma. Makó, 1998. 22
