Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Köszöntők–Méltatások - Marjanucz László: A tudós „makai” (Tóth Ferenc 90. születésnapjára)
MARJANUCZ LÁSZLÓ A tudós „makai”. (Tóth Ferenc 90. születésnapjára) Jóllehet a hivatalos irodalmi kánon József Attila korai alkotásait nem sorolja az érett költő versei közé, de mégis életművéhez tartoznak. Ha Tóth Ferenc nem foglalkozott volna a költő makói, azaz életének e korai szakaszával, ma torzó lenne a József Attila hagyaték. Szövegkiadásuk nemcsak az utat teszik teljessé, de fontos filológiai kiegészítői a József Attila kutatásnak. József Attila közvetlen Trianon után került Makóra. Az irodalom iránti érdeklődését csak stimulálta a Makón tartózkodó többi nagy költő iránti figyelme is. Tóth Ferenc aláhúzza, hogy Makó akkor a magyar irodalom költőóriásainak találkozó helye volt, illetve, hogy az irodalomszeretet a művelt polgárságot az általánosnál is jobban jellemezte. így a múlt kútjába tekintő kutató, főleg a két háború közötti időszakra nézve, helyi kultúra szereplői között gyakran fedezhette föl a kor ismert (Juhász Gyula, Féja Géza, Móra Ferenc) költőit, íróit. A szép szóra éhes, és az irodalmi társalgást lelki szükségletként megélő mecénások pártoló hozzáállása nélkül aligha bontakozhatott volna ki Makón ez az intellektuális mezőny. Espersit János, Könyves Kolonics József, Diószilágyi Sámuel által nyújtott támogatás egyszerre volt szíwel-lélekkel nyújtott baráti jobb, és értő művészetszeretet. Tóth Ferenc idevágó idézete szerint ők együtt voltak a haladás, a fölvilágosodás, a művészet és tudományszeretet makói szövetnékei.13 A József Attila fejlődésére kedvező közegként ható város jellemzésére Tóth Ferenc Juhász Gyulát idézi, aki szerint kevés olyan alföldi város van, ahol annyi értékes és fogékony, igazán európai érdeklődésű és szellemi kultúrember él, mint Makón. A monográfia makói évekről szóló művelődéstörténeti áttekintésének fő érdeme többek között, hogy föllebbentették a fátylat József Attila makói „fölvilágosítóiról", szellemi fejlődésének forrásvidékéről. Juhász Gyula előszava a Szépség koldusa kötethez („....Emberek, magyarok, íme, a költő, aki elindult a magasba és mélybe, József Attila, szeressétek és fogjátok pártját neki...") a látó szem és mély értelem megnyilatkozása. Nem véletlenül idézi Tóth Ferenc, hisz ezzel szemlélteti Juhász Gyula viszonyulását a makói közönséghez, amelyre, mint értő és befogadó művelt polgári társadalomra apellált. Másrészt az is a monográfia-fejezet érdeme, hogy az első verseskötet keletkezéstörténetével, s a versek értelmezésével már megelőlegzi József Attila teljes gondolatvilágát. A József Attila szájából elhangzott kedves hasonlat („Maros menti Konstantinápoly") pl. egyes kamaszkori verseiben válik megfoghatóvá. A költő kamaszos viselkedését a Trianon által Makóra szakadt ellehetetlenülés konkrét megnyilvánulásaiba és zilált lelki állapotába helyezi. Ez a gondokkal teli lüktetés indíthatta szerzőnk szerint József Attilát arra, hogy irredenta verset írjon, ami ugyan egy gyerek verse, de hangulati elkeseredésének kellő megnyilvánulása. A problémákra éles szem, és az igazságtalanságra működésbe lépő belső rezonancia már itt megnyilvánult. 13 Makó története 1920-ról 1944-ig. Szerk.: Tóth Ferenc. Makó, 2004. 636. 20
