Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Történelem–História - Forgó Géza: „Ez az egyetlen törvény, amit elismerni nem fogok”
FORGÓ GÉZA „Ez az egyetlen törvény, amit elismerni nem fogok" Dr. Nikelszky Jenő útja Makó város polgármesteri székébe Makót a hagyma tette világhírűvé, annak termelése és eladása létkérdés volt az itt élők számára. Az idegen megszállás okozta közlekedési zavarok miatt a termények kereskedőkhöz és fogyasztókhoz való eljuttatása 1919 őszén egyre nehezebbé vált. Ennek megoldására, az engedélyek megszerzése érdekében szeptemberben dr. Nikelszky elutazott Debrecenbe a román élelmezési kormánybiztossághoz a városi tanács megbízásából. Közel két hetet töltött a városban, de csak szeptember 15-én tudott érdemi tárgyalást folytatni, mert a kormánybiztos addig nem tartózkodott a városban. A tárgyalások eredményéről egy nyilatkozatban tájékoztatta a makóiakat: „...a katonai zónaparancsnokság a szükséges szállítási engedélyeket készséggel meg fogja adni minden esetben annyi waggon hagymára, ahány üres waggont a román csapatok budapesti parancsnoksága írásbeli engedéllyel rendelkezésünkre bocsájt.”23 Az ügyben a polgármester járt el a továbbiakban, de sem Budapestről, sem Bukarestből nem kapott választ.24 1920 januárjában ismertté váltak a várható békefeltételek. Dr. Nikelszky helyettes rendőrparancsok tiltakozásul - falragaszokon - háromnapos gyászt rendelt el január 19-én. A megszálló román hatóság már másnap visszavonatta a rendelkezést, és lázítás miatt haditörvényszék elé idézte és 2000 lej pénzbüntetésre ítélte.25 A román megszállás vége felé egy feljelentés miatt letartóztatták a teljes makói magyar karhatalmat, amely még ekkor szolgálatban volt. Dr. Nikelszky Jenőnek 64 000 koronás váltságdíjat kellett fizetni értük. Petrovics György polgármester és a város tehetősebb polgárai adták össze a pénzt.26 A város átadása a magyar katonai hatóságoknak a szövetségesek kiküldöttei előtt március 29-én történt meg. Az újvárosi állomáson a polgármester és a román parancsnok társaságában ott volt dr. Nikelszky, Urbanics Kálmán, a központi járás főszolgabírója, Gorcsa Péter városi főjegyző és több tisztviselő, akik fogadták a Nemzeti Hadsereg egységeit.27 „A kiküldöttek batárjait nemzeti szín zászlókkal díszített tizenhat fogat kísérte le az állomásra." A magyar katonaság meg is érkezett, azonban az antantmisszió nem, csak jelentős késéssel. Ezért eléjük újra ki kellett a városi küldöttségnek menni, mert csak az antanthatalmak képviselőinek jelenlétében lehetett a várost átadni.28 A nemzeti gyász tárgyában január 20., 21. és 22. napjaira vonatkozólag foly< hó 19-én hozott 288 1920. Rkp. számú határozattal tett intézkedésemet a román kii térparancsnokság parancsára visszavonom. Makó, 1920. január hó 20-án. Dr. Nikelszky Jenő h. rendőrkapitány. 23 A hagymaszállítás ügye. Makói Újság 1919. szeptember 24. 3. 24 Halmágyi 1985. 337. 25 Vermes 1929. 58. 26 Petrovics 1921.102. 27 Halmágyi 2012. 28. 28 A nemzeti hadsereg Makón. Makó Újság 1920. március 30. 172
