Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)

Történelem–História - Forgó Géza: „Ez az egyetlen törvény, amit elismerni nem fogok”

A románok kivonulása után kerülhetett sor Makón a rendőrség államosítására. A várost a szegedi rendőrségi körzetbe osztották, amelynek vezetője dr. Szalay József lett. Az átszervezést Török László rendőrtanácsosra bízták, aki korábban Újvidéken szolgált.29 Dr. Nikelszkyt kapitányként vették állományba és 1922 augusztusáig szolgált, ekkor kérte nyugdíjazását. Három hónapon keresztül ügyvédként kereste kenyerét, majd októberben jelöltette magát polgármesternek. Ennek a pontosabb körülményeit sajnos nem ismerjük,30 de feltételezhető, hogy jó kapcsolata Tarnay Ivorral és Petrovics Györggyel közrejátszott ebben.

Petrovics György polgármester 1922-ben nyugdíjba vonult, és a továbbiakban Makó város nemzetgyűlési képviselőjeként szolgálta városát. Ezért Tarnay Ivor alispán 1922. október 28-ára a városháza nagy tanácstermébe tisztújító közgyűlést hívott egybe. Az elnöklő alispán bejelentette a közgyűlés okát, és javaslatot tett a kijelölő választmány tagjaira. A maga részéről Bodzási Józsefet és dr. Demkó Pál képviselőket nevezte meg. Közfelkiáltással a testület Nyéki Józsefet és dr. Dózsa Sámuelt küldte a választmányba.31

A polgármesteri székre három pályázó volt, dr. Radocsy László, aki Temesvárról menekült és ott volt jegyző, dr. Szirbik Bálint, Gyula árvaszéki ülnöke és dr. Nikelszky Jenő. A kijelölő választmány megállapította, hogy mindhármuk pályázata elfogadható.

29 A makói rendőrség államosítása. Makói Újság 1920. március 31.3.

30 Vermes 1929.58.

31 Közgyűlési jegyzőkönyv 1922. október 28. MNLCsML Makó

173