Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Köszöntők–Méltatások - Marjanucz László: A tudós „makai” (Tóth Ferenc 90. születésnapjára)
MARJANUCZ LÁSZLÓ A tudós „makai". (Tóth Ferenc 90. születésnapjára) Gyakran idézte Bálint Sándor Makóról tett elhíresült mondatát, hogy Makó a legöntudatosabb alföldi város. Nem véletlen a sűrű citálás, mert Makó soha nem rendelkezett városi privilégiummal, de Tóth Ferenc a város polgárias karakterét látta az öntudatban, a jogi kiváltságot helyettesítő függetlenségi gondolattól átitatott városszemléletben. Történeti folyamatában érzékelteti ezt a szerző a „hódoltság kori főváros" (7000 lakosú marhatartásra berendezett mezőváros) állapotából kiindulva, az 1699-i újjátelepülés szabados állapotú telepesein át a Mária Terézia elrendelte püspök-földesúri alávetéséig. A „kontraktusos” letelepültek mentesültek a személyes úrbéri szolgáltatás alól, de jogilag püspöki jobbágyok lettek. A helytörténész Makó múltjának földolgozása szisztematikus rendet mutat abból a szempontból, hogy kronologikus rendben haladva jelentette meg tanulmányait Tóth Ferenc. A város egyik első történetírójának, Szirbik Miklós munkájának közzétételével régi adósságot törlesztett a szakmával szemben, hisz forrásként használható munka vált hozzáférhetővé. Szirbik a kortárs szemével láttatja a város helyzetét, észrevételei, meglátásai tényerővel bírnak, mint az eseményeket megélt személyé. Másrészt alkalmazta a történetírás szabályait, különösen a hiteles iratok használatát tekintve. A reformkorban általános romantikus nézőpont fejeződik ki abban, ahogy Szirbik is Makó „régi nagyságáról" beszél, s amelynek a törökkor pusztításai vetettek véget. A város „újonnan való megülésének idejétől” új korszakot számít, amelynek legnagyobb ellentmondása az, hogy a pusztulásból új élet sarjadt, de annak ára a „földes uraság alá való jutás", és „a szabadság lassankénti elenyészése" volt. Ennek keresése, az újbóli megszerzésére irányuló törekevés áthatja Makó újkori történetét, s Tóth Ferenc is több témát is e gondolat köré szervezve dolgoz föl.9 Tóth Ferenc maga is áttekintette Makó történetét hosszú időszakban, először, egy rövid ismeretterjesztő tanulmányban. A nagy fejlődési ívet a jelentéktelen falutól, a népes mezővároson és megyeszékhelyi státuson át, a szocializmus korszakáig lényegkiemelő tömörséggel érzékelteti. E munka érdeme a disszemináció, azaz a tudás szétterítése, igazolt múltbeli ismeretek összefoglalása, és közérthető magyarázata. A kronológiai ív alá sorolt különböző történelmi események malteranyaga a szemlélet, egy olyan „szemüveg", amely a változást a makói nép emancipa- tórikus törekvéseinek függvényében mutatja. Ez következett Szirbik hagyatékának értelmezéséből. A mához közeledve egyre magabiztosabban rajzolódik ki történelem külön makói vonulata, melynek koherenciáját a társadalom önállóságra beállítódott mentalitásában, az ellenzéki tradíció hosszú múltjában és demokratikus szemléletében látja.10 9 Szirbik Miklós: Makó Városának leírása 1835-1836. A Makói Múzeum Füzetei 22, Makó, 1979.136 10 Dr. Tóth Ferenc: Makó 700 éve. József Attila Múzeum Makó, 1981.38 17
