Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Történelem–História - Urbancsok Zsolt: Makói zsidó polgársors. Szemere (Schwarz) Manó élete és tevékenysége
URBANCSOK ZSOLT Makói zsidó polgársors. Szemere (Schwarz) Manó élete és tevékenysége A „világi" szervezőmunka mellett a Makói Izraelita Hitközséget is újraszervezte, annak elnöke volt 1945-1956 között. A neológ zsinagógát korábban kifosztották, ráadásul a kupolát egy belövés érte, így a fából készült fedélszék meggyengült. Ahogy a város- parancsnoknak írta: „A templomban is olyan rombolások történtek, és a csőcselék oly pusztítást végzett, hogy úgy néz ki, mint Augias istállója". Ezért megszervezte a templom rendbehozatalát, valamint a hitközség működésének anyagi alapjait is megteremtette. Többen a neológ zsidók közül már ekkor elhagyták Makót. Schwarz Manó ezt nem tette, nem tehette meg. 1944-1945 fordulóján olyan helyzetben találta magát, amelyben mentalitása, habitusa, világnézete és humanista értékrendje alapján csak egyféleképpen dönthetett: marad, és hisz abban, hogy a jogfosztottság után részese lehet az új, demokratizálódó közéletnek. Ezt a mentalitást tükrözi a templom újraavatására, 1945. március 15-re készített meghívó szövege is: „Újjáalakult egyházközségünk elhatározta a hitélet megindítását, a meggyalázott templomunk újbóli megnyitását. Ezen ünnepélyes aktust a magyar szabadság ünnepi napjára tettük avégből, hogy új idők új hajnalán együtt ünnepeljük meg a magyar szabadság eszményét templomunk megnyitásával”.36 Hatalmas anyagi ráfordítás árán a zsinagóga előterében egy három márványkőből álló táblakompozícióra vésette rá a vészkorszak neológ zsidó áldozatainak nevét. A mártíremlékmű felső részére csak annyit írtak: „Kik életükben szerették egymást, a halál sem választja el őket. Emlékük szent és áldott”. Az emlékmű avatására megtelt a templom, hisz vártak minden jóérzésű makóit korra és vallásra való tekintet nélkül. A szertartás egyik csúcspontja Schwarz Manó feleségének, Iritz Annának az előadása volt, aki orgonakíséret mellett egy oratóriumot énekelt el „Örök nyugalmat adj, jó Atyám!" címmel. Vérvád és pogromhangulat A háború után a zsidótörvényeket ugyan eltörölték, azonban Makón továbbra is jelen volt az antiszemitizmus és a zsidógyűlölet ősi formája, a vérvád. Az 1945 és 1948 közötti gyűlölethullám nem helyi sajátosság volt, az egész országra kiterjedt.37 1946. február 28-án, vasárnap, miközben a család a Maros- parton pihent, a Hunyadi utcai házába betört egy Kincses nevű egykori nyilas, késsel fenyegetőzve. Azt állította, hogy a házba egy „magyar embert" (tehát nem zsidót) az utcáról a karjánál fogva behúztak, majd megöltek. Kérte, hogy mutassák meg holttestet, különben mindenkit megöl. Az udvari lak-részben élő idős hölgy Schwarzék lakásába menekült, ahonnan telefonon felhívta a rendőrséget. A rendőrök a késsel fenyegetőző férfit kivezették a házból, de a Főtér sarkán elengedték. Az visszatért, de ekkor már azt állította, egy kisgyermeket hurcoltak el és öltek meg a házban. 36 MNL CsML ML Makó Református Iskolaszék iratai 47/1945. 37 Csősz László: Népirtás után: zsidóellenes atrocitások 1945-1948 (é.n.) http://konfliktuskutato.hu/index.php?option=com_content&view= article&id=140:antiszemita-zavargasok-pogromok-es-vervadak-1945-1948&catid=16:esetek (utolsó letöltés: 2017. szeptember 15.) 160
