Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Köszöntők–Méltatások - Marjanucz László: A tudós „makai” (Tóth Ferenc 90. születésnapjára)
MARJANUCZ LÁSZLÓ A tudós „makai” (Tóth Ferenc 90. születésnapjára) Gratulatoria A születésnap ünnep, a 90.-et ünnepelni kivételes ajándék. Elsősorban a jubilánsnak, Tóth Ferencnek hisz alapvetően önmagának köszönhetően érte el ezt a szép kort. És itt nemcsak ez az igazán ritka magas életkor a köszöntendő, hanem az idáigjutás hogyanja. Mindig derűsen viszonyult az élethez (ami nagyon fontos), de az élet is visszaigazolta, talán generálta is ezt a derűt. Benső nyugalmának elsődleges fönntartója, éltető közege, családja. Szeretteink évtizedeken át tartó hűsége, önzetlen támaszereje életünk legfontosabb tartó pillére. És ez maradéktalanul igaz Tóth Ferenc életére. De derűjét igazolta az élet szakmai sikereinek fokozatos és folyamatos kiteljesedése által. Hatvan éven át alkotni, s a mai napig szakmai produkciót teljesíteni, a test és szellem kivételes adottsága, Tót Ferenc életpályájának legegyedibb vonása. Hosszú életpályájának ugyancsak meghatározó tényezője városa, Makó. Szülőföldje generációinak sora ismerte, az iránta tanúsított érdeklődésével, a tőle nyert tudással tisztelte Tóth Ferencet, hovatovább nevét a makói tudományossággal azonosították. De a születésnapi írás címének nemcsak e közvélekedés az alapja, hanem a szakmai körökből is kiváltott, hivatkozásokkal, díjakkal, kitüntetésekkel alátámasztott elismerés. A fölsorolt tényezők együttesen és egymást erősítő hatásukban, párosulva a Gondviselő egyetértésével torkolltak a 90. évbe. A magunk elismerését munkássága kiemelkedő alkotásainak elemzésével, tudományos kutatási eredményeinek értékelésével fejezzük ki. Gratulációnk tartalmi fedezetét az életút főbb állomásainak fölidézéséből nyerjük. Portrévázlat Tóth Ferenc 1928. január 4-én született Makón. A középiskolát szülővárosában, a Csanád Vezér Gimnáziumban végezte, 1947-ben tett érettségit. Következett a Szegedi Egyetem, ahol 1952-ben magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett. Klasszikus bölcsész és pedagógiai párosítás. 1952-1953 és 1955-1964 között egykori Alma Materében, az akkor már József Attila nevét viselő gimnáziumban tanított. Közben két évig a Szegedi Egyetem Történelem Tanszékén tanársegéd, könyvtáros volt. Doktori disszertációját „A makói parasztház” címmel írta és védte meg. A helytörténet iránti érdeklődését két egyetemi professzora keltette föl: Bálint Sándor és Eperjesi Kálmán. A tudósi és tanári képesség együttes gyakorlását a gimnázium folytathatta, korábbi híres tudóstanárainak ( Pl. Tettamanti Béla, Galamb Ödön) nyomdokain haladva. 13
