Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 1. (Makó, 2017)
Forgó Géza: Dr. Espresit János az első világháborúban
FORGO GÉZA Dr. Espersit János az első világháborúban Dr. Espersit János (1879-1931) ügyvéd Makó város történetének egyik meghatározó személye. Életét Péter László dolgozta fel részletesen.1 A művészeteket kedvelő makói ügyvéd festett és írogatott is. Jó ismerőse volt Tornyai János festőművésznek, akivel széleskörű levelezésben állt. Tornyai az első makói képkiállításának megszervezését 1909-ben hálás sorokkal köszönte meg neki, dicsérve a várost is: „Makó megmutatta, hogy nem csak a vöröshagymára és gyökérre világhírű jó talaj; hanem a lelke is jó talaj a művészetre."2 Espersit János lelke is nyitott volt a művészetekre. Közeli barátságban volt a makói gimnázium tanárával, Juhász Gyulával, majd segítette József Attila pályakezdését is. Az ügyvéd úr Nagyszentmiklóson született, Hódmezővásárhelyen érettségizett és a kolozsvári egyetemen folytatott jogi tanulmányokat. 1907-ben költözött Makóra, ahol ügyvédi irodát nyitott, majd aktív részese lett a város közéletének. Nemcsak a művészetek szeretete ragadta el, de lelkes híve volt a köztársasági államformának is.3 Petrovics György szerint „ő volt Makón még a háború előtt a köztársaságnak lelkes híve, az Országos Köztársasági Pártnak is alelnöke, aki két heti fogházbüntetést állt ki ezért a pártállásáért."4 A városban hamarosan megtalálta a hozzá közel állókat, így pl. dr. Kiss Pál ügyvédet, lapszerkesztőt, a függetlenségi párt makói vezéralakját.5 Sorsuk annyiban is összefonódott, hogy mindketten megjárták a szerb frontot, de dr. Kiss Pál onnan már nem tért haza.6 A Szeged c. folyóirat szerint Espersit János azon emberek közé tartozott, akik „őszinte rajongással imádnak minden szépet, minden művészit, és akiknek szívük, lelkűk, sőt ízlésük is van ehhez az áldozatokat kívánó passzióhoz.”7 Barátja, Juhász Gyula pedig így írt: „Az igazságot kereste és védte, a szabadságot imádta és védte, nem azt a szabadságot, amely az ölés jogán uralkodik, hanem azt, amelyik a testvéri ölelés révén mindnyájunkat boldogít.”8 Művészetpártoló tevékenységét és a magyar köztársaságért folytatott küzdelmét az első világháború törte meg. Ekkor 35 éves volt. I. Ferenc József megígérte, hogy „mire a falevelek lehullanak, győztes katonáim otthon lesznek." Az évet azonban elfelejtette megjelölni. 1914 gyorsan elrepült, a frontok gyilkos golyózáporait túlélők pedig nem érkeztek haza a falevelek lehullásával. Espersit János, aki hitt a köztársaságban, a mozgósítástól kezdve szolgálta királyát és hazáját. Katonai kiképzését még a cs. és kir. 46. szegedi gyalogezrednél szerezte. Hadapródi rendfokozatát 1903. január 1-jén kapta meg, de Dózsa Simon ügyvéddel vívott párbaja miatt ettől megfosztották.9 1 Péter László 1955. 2 Kőszegfalvi Ferenc 2016.18. 3 Péter László 1955. 7-11. 4 Petrovics György 1921.14. 5 Espersit János meghalt. Makói Friss Újság 1931.12. 01. 6 Kiss Pál dr. emléke. Makói Független Újság 1916.11.19. 7 Magyar László 1924. 8 Juhász Gyula 1923. 9 Péter László 1955.17. 91
