Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 1. (Makó, 2017)
Forgó Géza: Dr. Espresit János az első világháborúban
FORGÓ GÉZA Dr. Espersit János az első világháborúban 50 hónapig volt katona, ebből 36-ot harctéri szolgálatban töltött, amelyről sajnos kevés ismeretünk van.10 Bejárta alakulatával Szerbiát, Boszniát, Montenegrót, Albániát, Dalmáciát és legvégül az olasz hadszínteret. A háború ellen tiltakozott humanista felfogása, de becsülettel helytállt. A Makói Újság számára - amely „saját tudósítónktól” névvel tisztelte meg - négy beszámolót is küldött haza, bár ő nem viselte a haditudósítók fekete-sárga karszalagját. A „költői szépségekben gazdag" cikkeket a lap szerkesztőjének, Ligeti Bélának címezte.11 Az élménybeszámolók január 15-én, január 16-án, május 10-én és május 16-án jelentek meg, amelyekből képet kaphatunk ekkori életéről. A cikkek inkább tekinthetőek útleírásoknak, mint részletes haditudósításoknak. Espersit János 1914. október 20-ig az 5. szegedi népfölkelő parancsnokságon kapott beosztást, majd 1914. október 21-től a II. honvéd kerületi parancsnokság szegedi tudakozó irodáját vezette. Fia visszaemlékezése szerint azért nem járkált a Tisza-parti városban, hogy ne kelljen szalutálnia.12 A népfelkelés az Osztrák-Magyar Monarchiában, azon belül a Magyar Királyságban a fegyveres erő kiegészítő része volt az 1886. évi XX. törvénycikk a népfölkelésről megfogalmazása szerint. A népfölkelést elsősorban az ország határain belül lehetett alkalmazni, de a törvényhozás engedélyével, akár azon túl is. Sőt, a törvényes hadi állomány fenntartására is igénybe vehették háború esetén, ha a kiképzett póttartalék nem volt elegendő. így kerülhetett Espersit János is frontszolgálatra.13 1915. október 1-jén m. kir. honvéd gyalogsági távíróiskolába vezényelték, és a kiképzését követően, október 22-től a háború végéig frontszolgálatot teljesített rádió-távíró műszaki alakulat kötelékében. A m. kir. 5. szegedi honvéd gyalogezredben szolgált továbbra is, a 307. távbeszélő osztag népfölkelő tizedeseként.14 A tűzkeresztséget Szerbiában élte át egy hegy lábánál. „Az Isten akárhová tegye azt a ronda hegyet” - emlékezett vissza Espersit János.15 1915 őszén bejárta alakulatával Szerbiát. Három hétig „marsoltunk, néha napi 42-48 kilométert”. Több nagy szerb városban állomásoztak, míg 13 napi tengerparti pihenőt kaptak. „A dalmát tengerparti vidék tündéri. Olaj-, babér-, narancs-, citromerdők a hegyoldalakon" - írta haza tudósítását Espersit. A karácsonyt is ott töltötték, így megismerhetjük, milyen volt ez háborús körülmények között. Pfufer őrmester vágott ki borókafenyőt az ünnephez, Gündisch törzsőrmester egy kisvárosban díszeket vásárolt, a parancsnoknak köszönhetően pedig minden katona kapott csokoládét, cigarettát és egy darab cukrászsüteményt.16 Mindez nem a frontvonalban történt, hiszen az alakulat pihenőn volt. 10 Petrovics György 1921.14. 11 Espersit János 1916a 12 Péter László 1955.17. 13 http://1000ev.hu/index.php?a=3¶m=6213 (Letöltve: 2016.12. 07.) 14 Felterjesztés Espersit János népfölkelő tisztjelöltről. 1916. április 3. József Attila Múzeum. Espersit gyűjtemény 15 Espersit János 1916a 16 Espersit János 1916a 92
