Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 1. (Makó, 2017)
Gáti József–Horváth Sándor–Legeza László: A XX. század autója: A Galamb József tervezte Ford T-modell
GÁTI JÓZSEF - HORVÁTH SÁNDOR - LEGEZA LÁSZLÓ A XX. század autója: A Galamb József tervezte Ford T-modell 3.4. A bolygóműves váltó „A sebességváltók abban az időben nagyon durvák voltak. Egy figyelmetlen vagy mértéktelen vezető egy rossz mozdulattal le tudta darálni a fogaskerekek fogait" - írja könyvében Charles Emil Sorensen1. Olyan sebességváltóra volt tehát szükség, amelynek biztonságos működtetéséhez nem volt semmiféle képzettségre szükség. Ford hátat fordított a hagyományos sebességváltónak, és a T-modell fejlesztésénél a bolygóműves sebességváltóval kezdett el foglalkozni. „Joe Galamb volt megbízva a sebességváltó tervezésével és megszerkesztésével." A sebességváltó volt talán az egyetlen része az autónak, amelyet a 19 évig tartó gyártás során nem módosítottak. Galamb József terveit Henry Ford szabadalmaztatta. A bolygóműves hajtómű egyszerű volta, jó hatásfoka miatt sikeres lett, nem csak az autó-, de a repülőgépiparban is. Az első világháború alatt Galamb harckocsikba is tervezett bolygóműves hajtóművet. A bolygómű tervezése során az egyik fő szempont a méret minimalizálása volt. A fejlesztés során először cementálható acélokkal kísérleteztek, de az igazán nagy áttörést a vanádiummal ötvözött acél használata hozta meg. Az A jelű elem a bolygómű karja, ami nem más, mint motor forgattyús tengelyére szerelt lendkerék. Rajta helyezkedik el, egymástól 120 fokban elhelyezve három csap, amelyen a három tagból álló bolygókerék (egy-egy bolygókerék három, H, G és K fogaskerékből áll) forog. A bolygókerekek a főtengellyel egybeeső tengelyvonalú B, F és J napkerekekkel kapcsolódnak. A B napkerék a C dörzskapcsolón át közvetlenül kapcsolatban van a D csőtengellyel (kimenő tengely, amely kúpkerékpár segítségével a gépkocsi kerekeit hajtja). Az F, illetve a J napkerekek az I, illetve E fékdobok, pedállal működtetett szalagfék segítségével rögzíthetők. Két előre- és egy hátrameneti sebesség kapcsolható. A hátramenet és az első sebesség kapcsolásához a pedállal működtetett szalagfékek, a közvetlen (második) sebesség kapcsolásához pedig a dörzskapcsoló működtetésére van szükség. A sebességváltó fogaskerekei állandó kapcsolatban vannak egymással, nem áll fenn tehát annak a veszélye, hogy sebességváltásnál megsérüljenek. A motor beindításához a kéziféket be kell húzni, ami egyben a dörzskapcsoló oldását jelenti. Induláskor a bal pedált félig benyomva kell tartani, és ezzel egyidejűleg a kéziféket kioldani. A pedál félig való benyomásával a dörzskapcsoló is kiold, és ezzel a jármű „üresjáratba” kerül. A pedál teljes benyomásával az E jelű fékdob lesz rögzítve és a kocsi első sebességben elindult. A második sebességhez a pedált egyszerűen csak fel kellett engedni, a felengedéssel ugyanis a dörzskapcsoló bekapcsol. Hátramenethez először a bal pedált kell félig benyomni, hogy a dörzskapcsoló kioldódjon, majd a középső pedált benyomni, ami az I jelű fékdobot rögzíti. A harmadik pedál a hajtómű fékje. A T- modell sebességváltójával tehát anélkül lehetett tolatni, hogy a vezető levette volna a kezét a kormányról. 1 C. E. Sorensen - S. T. Williamson 2006. 22
