Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 1. (Makó, 2017)
Gáti József–Horváth Sándor–Legeza László: A XX. század autója: A Galamb József tervezte Ford T-modell
GÁTI JÓZSEF - HORVÁTH SÁNDOR - LEGEZA LÁSZLÓ A XX. század autója: A Galamb József tervezte Ford T-modell A pedálok felváltva való működtetésével a kocsit előre-hátra lehet hintáztatni, és ezzel a technikával a vezető sok nehéz helyzetből tudta járművét kiszabadítani az akkori kátyús utakon. A bolygóműves sebességváltó tervezésének körülményeivel kapcsolatban Terplán Zénó professzor világított rá arra, hogy Galamb József korát megelőző mérnöki módszereket használt2 Már egy évszázada a ma is korszerűnek számító módszeres géptervezés munkamenetét alkalmazta, „amennyiben adott részletekre több variációt tervezett meg és számított ki, majd ebből választották ki a minden szempontból legkedvezőbbet (az optimálisát). Pl. a T-modell sebességváltójában először el kellett dönteni, hogy tolókerekes vagy bolygóműves rendszerű legyen-e... Valószínű, hogy Galamb József mindkét rendszerre számos változatot dolgozott ki.” Galamb József mintát készített konstrukcióiról, és ezeken tesztekkel próbálta ki, hogy elképzelései helyesek-e. Vagyis már száz évvel ezelőtt megvetette a fejlesztési kutatások alapjait. 4. A T-modell változatai A T-modell nagyszerű konstrukciója és alacsony ára következtében milliók életének vált részévé. Kiváló menettulajdonságainak, megbízható működésének köszönhetően hosszú évtizedeken keresztül sok-sok területen használták. Annak ellenére, hogy a konstrukció egyes részei - például a Galamb József tervezte bolygóműves sebességváltó - mind a 15 millió darabnál lényegében változatlanok maradtak, a T-modell sok-sok változata került piacra. A kocsi népszerűségét a különböző vevői igényeket kielégítő karosszéria változatokkal igyekeztek fokozni. Az 1909 januárjában, tehát a sorozatgyártás kezdetekor kiadott Ford katalógus kínálatában már szerepel négyszemélyes túraautó (touring), háromszemélyes nyitott sportkocsi (roadster), kupé (coupe), ötszemélyes városi autó (town car), és landaulet változat. Természetesen valamennyi típust ugyanaz a négyhengeres, 20 LE teljesítményű motor hajtotta, különbség csak a karosszéria kialakításában volt. Ford sokat idézett állítólagos kijelentése - „a vevő nálunk olyan színű autót kap, amilyet akar, feltéve, hogy az fekete” - ellenére később már más színben is gyártották. Természetes volt az is, hogy az idő előrehaladtával a T-modellek is egyre komfortosabbá váltak, tükröket, önindítót, elektromos kürtöt és különféle egyéb „extrákat” kaptak. Előfordult, hogy különleges igényű és tehetős tulajdonosok a gyári kivitellel nem voltak megelégedve, és autójukat átalakíttatták. Például megnagyíttatták az utasteret, vagy széles, a kerekeket részben eltakaró sárvédőket szereltettek fel. Olyanok is akadtak, akik T-modelljük gyári „doboza” helyett komplett új karosszériát rendeltek. 2 Terplán Zénó 1981. 23
