Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története. A Makói Múzeum Füzetei 111. (Makó, 2010)

Kászonyi Richárd: A családra vonatkozó oklevelek fordításai

sátrakon, házakon és sírokon, általában véve bármely nemű ügyeikben és tevékenységükben viseljék és hordják az igazi és tiszta nemességnek címe alatt, amellyel őket és mindkét nembeli valamennyi örökösüket mindenki, bármely helyzetben, méltóságban, állapotban és tisztségben legyenek is, jeles embereknek mondják, nevezzék, tartsák és számítsák, azokkal élhessenek, azokat élvezhessék és azoknak örvendhessenek ők és mindkét nembeli valamennyi örökösük és leszármazottjuk. Sőt jelen oklevelünknek erejénél fogva adjuk és adományozzuk. Mely dolog emlékére és örök érvényére kegyesen elhatároztuk titkos függő pecsétünkkel, amelyet mint Magyarország királya használunk, ellátott jelen oklevelünket ugyanezen Kászonyi Gergelynek, hitvesének, Nagypál Juditnak és fiának, Ferencnek és valamennyi mindkét nembeli örökösüknek és ivadékuknak kiadni és engedélyezni. Kelt az általunk kedvelt hívünk, főtisztelendő [Lépes Bálint] nyitrai püspök, ugyanazon hely örökös ispánja, tanácsos, magyarországi udvarunk kancellárja keze által, Linz várában, Felső- és Alsó-Ausztriában, az Úr ezerhatszáztizenhetedik évében augusztus 6-án (formulák kihagyva). 1617. október 6-án Csenger városában, Szatmár vármegye törvényszékének megtartása helyén és napján benyújtatott és bemutattatott legszentebb császári és királyi Felség által kegyesen adományozott nemességre és címerjelvényekre vonatkozó oklevél és Szatmár vármegye mágnásainak és nemeseinek egyeteme által a szokásos módon kihirdettetett, közhírré tétetett és minden részében elfogadtatott és jóváhagyatott. 41