Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története. A Makói Múzeum Füzetei 111. (Makó, 2010)

Kászonyi Richárd: A családra vonatkozó oklevelek fordításai

2. sz. melléklet. II. Lipót magyar király 1791. március 17-én Strohmayer Ferenc óbecsei postamesternek, feleségének Farkas Annának és gyermekeiknek, Józsefnek és Annának nevük Szalmásyra változtatása mellett nemességet és címert adomá­nyozott. Az Országos Levéltárban őrzött Libri Regii (Királyi könyvek) 1791. LV. kötet 580-583. oldal. A Szalmásy armalis magyar fordítása: Mi II. Lipót (címek kihagva) jelen írásunknak erejénél fogva emlékezetül adjuk az alábbiakat mindenkinek, akiket illet, hogy mi részint nem kevés hívünk Felségünk előtt nyilvánított legalázatosabb kérelmére és közbenjárására, részint pedig figyelembe véve és tekintettel hívünk Strohmayer Ferenc, óbecsei postamester hűségére és hűséges szol­gálatainak érdemeire, melyeket ő minden körülmények között okossággal és az alkalmak­hoz mérten, elsősorban pedig a most említett postahivatalban apjának példájára ezen hivatalban 20 évig a kívánt ernyedetlen buzgalommal a köznek és magánosoknak megelé­gedésére, különösen pedig a közmegbízások elősegítésével, az új török háború alatt a leg­nagyobb életveszély árán elvégzettekkel, éjjeli és nappali nehézségek között, ugyancsak a legkeményebb téli hideg időkben és a legforróbb nyári melegekben és mindennemű rossz időjárásokban és bajokban, különböző fajta faanyagoknak a császári és királyi tábo­rokba történő beszállításának intézésével, az előbb említett városban a királyi sónak a magas kincstár és a köz látható hasznára úgy nagyobb, mint kicsiny súlyban bevezetett osztásával Magyarországunk Szent Koronájának és Felséges ausztriai házunknak hűsé­gesen és állhatatosan nyújtott és tett és a jövőben is hasonló hűséggel és állhatatos buz­galommal (amint azt róla erősen és kegyesen feltételezzük) nyújtani és tenni fog; ré­szint tehát ezért, részint Császári és királyi kegyünkből és bőkezűségünkből kifolyólag, amellyel mindenkit, akik általunk, császári házunk és a Keresztény Országunk által érde­meseknek találtattak és az erények gyakorlásában buzgók, - elődeink, Magyarország egy­kori isteni királyainak példáját követve - nekik erényeik biztos jelét, amely őket nagyobb szolgálatra ösztönözheti, juttatni szoktunk, ugyanezen Strohmayer Ferencet és az ő révén feleségétől, Farkas Annától fogamzott és születettfiát, Józsefet és leányát, Antóniát, vala­mint mindkét nembeli valamennyi, Isten áldásából a jövőben törvényesen születendő örö­köseiket és ivadékaikat a nem nemes helyzetből és állapotból, amelyben állítólag eddig voltak királyi hatalmunk teljességénél és különös kegyénél fogva kiemeljük és az előbb említett Magyarországunknak és az ahhoz csatolt részeknek valódi, régi és kétségtelen nemeseinek sorába és számába beszámítandóknak, beveendőknek és beírandóknak hatá­roztuk, és azonkívül kegyes hajlandósággal lévén Felségünk előtt erre vonatkozólag meg­tett kérelemre, az ő iránta nyilvánított kegyünk és kegyességünk bősége jeléül a Stroh­mayer nevet is, amellyel eddig neveztetett, Szalmásyra átváltoztatandónak és a jövőben őt ezen néven nevezendőnek és mindkét nembeli valamennyi örökösét és ivadékát így neve­zendöknek kegyesen elhatároztuk, j óváhagyjuk és biztos tudásunknál fogva és megfontolt lélekkel megengedjük, hogy ők mostantól és ennek utána a jövőben és örökké tartó idő­ben, mindig mindazon kegyekkel, megbecsülésben, kedvezményekkel, előjogokkal, sza­badságokkal, jogokkal, kiváltságokkal és mentességekkel éljenek, azoknak örvendjenek, amelyekkel magyar királyságunk és hozzácsatolt részek többi valódi régi és kétségtelen nemesei ez ideig bármely jog vagy régi szokás szerint éltek és örvendtek, élhessen, azokat élvezhesse és azoknak örvendhessen, és mindkét nembeli valamennyi örököse és ivadéka ezekkel élhessen és ezeknek örvendhessen. 42

Next

/
Oldalképek
Tartalom