Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története. A Makói Múzeum Füzetei 111. (Makó, 2010)

Kászonyi Richárd: A családra vonatkozó oklevelek fordításai

1. sz. melléklet. II. Mátyás magyar király által Linzben 1617. augusztus 6-án Kászonyi Gergely részére kiadott címeres levél magyar fordítása: Mi Mátyás (címek kihagyva) jelen írásunknak erejénél fogva emlékezetül adjuk az alábbiakat mindenkinek, akiket illet, hogy Mi részint nem kevés hívünknek Felségünk előtt nyilvánított legalázatosabb kérelmére, részint pedig figyelembe véve és tekintettel hívünk, agilis Kászonyi Gergely hűségére és hű szolgálataira, amelyeket elsősorban Ma­gyar Királyságunk Szent Koronájának és azután Felségünknek különböző helyeken és időkben hűségesen és állhatatosan nyújtott és tett, és állítólag a jövőben is nyújtani és tenni akar, részint tehát ezért, részint pedig Császári és Királyi Kegyünkből és bőkezűsé­günkből kifolyólag, amellyel mindenkit, akik általunk és a Keresztény Országunk által ér­demeseknek találtattak és az erények gyakorlásában buzgók - elődeinknek, Magyaror­szág egykori királyainak példáját követve - nekik erényeik biztos jelét (monumenta), amely őket nagyobb szolgálatra ösztönözheti, juttatni szoktuk, ugyanezen Kászonyi Ger­gelyt és az ő révén Nagypál Juditot és fiát, Ferencet, Császári és királyi hatalmunk teljes­ségénél és különös kegyénélfogva Magyarország és a hozzá kapcsolt részek valódi és két­ségbevonhatatlan nemeseinek számába és sorába felveendőknek, beszámítandóknak és beírandóknak rendeljük. Akarjuk és biztos tudásunknál fogva és megfontolt lélekkel meg­engedjük, hogy ők és valamennyi mindkét nembeli örököseik és ivadékaik mostantól és a jövőben bekövetkező időkben mindig mindazon kegyekkel, kiváltságokkal, engedmények­kel, megbecsülésekkel, szabadságokkal,jogokkal, előjogokkal és mentességekkel éljenek, és azoknak örvendjenek, élhessenek, élvezhessék és örvendhessenek, amelyekkel Magyar Királyságunk és a hozzá kapcsolt részek többi valódi régi és kétségbevonhatatlan neme­sei ez ideig bármely jog vagy jogszokás alapján éltek és örvendtek. Amely irántuk megnyilvánuló kegyünk, kegyelmünk és a szabadság bizonyságául az igazi és kétségbevonhatatlan nemesség jeléül ugyanezen Kászonyi Gergelynek és az ő ré­vén feleségének, fiának és valamennyi mindkét nembeli örököseiknek és ivadékaiknak ke­gyesen adni és adományozni határoztuk ezt a címert vagy nemesi jelvényt, tudniillik kék színű álló katonai pajzsot, amelynek jobb felső részéből a bal alsó része felé vezetett vonal a pajzsnak szegleteit rézsútosan elválasztja, a legalsó részében három fehér liliom sor­ban elhelyezve található, a felső mezőt pedig ép természetes leopárd lépésről lépésre fel­lépve elfoglalni látszik. A pajzson nyílt katonai sisak királyi koronával, amelyből az előb­bivel mindenben egyező arany leopárd tűnik elő egyik mancsában liliomot magasra tartva. A sisaknak tetejéről, illetve csúcsáról a foszlányok vagy fürtök innen kék és arany színűek, amonnan vörös és ezüst színűek, a pajzsnak szélére ráborulnak és azt kiválóan díszítik, amint mindezek jelen oklevelünk elején, illetve fő helyén a festő kezével és művé­szetével saját színeivel helyesen megfestve látszanak. Elhatároztuk és biztos tudomásunk szerint és jól megfontolt lélekkel megengedjük, hogy ők ettől fogva és minden elkövetke­zendő időkben, ugyanezen címert illetve nemességi jelvényeket, nevezett magyar király­ságunk és hozzákapcsolt részek többi nemesének módjára, ugyanazon jogokkal, előjog­okkal, kedvezményekkel, szabadságokkal és mentességekkel, melyekkel ezek a természetes vagy szokásjog alapján ez ideig éltek és örvendtek, ők is éljenek és örvendje­nek, és bárhol, ütközetekben és harcokban, harcjátékokban, tornaviadalokban, párbajok­ban, párviadalokban és más ilyenekben, bármilyen katonai és nemesi gyakorlaton, továb­bá pecséteken, takarókon, kárpitokon, szőnyegeken, gyűrűkön, zászlókon, pajzsokon, 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom