Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története. A Makói Múzeum Füzetei 111. (Makó, 2010)

Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története

őket. Hogyan lehet akkor a lovat gyenge cérnával visszatartani, mikor az az első húzásnál elszakad. De azért a tréfa kedvéért a kan társzíjakat kicserélték házi cérnával. Mindenki izgatottan leste, mi fog történni? Atyám, ahogy kívánták a bemondott járásmódokat meg is csinálta, és a ló egyáltalában nem ragadta őt el. Édesatyám így a fogadás értelmében azt a gyönyörű angol telivért megnyerte és hosszú évekig lovagolta. Természetesen mindenki odavolt a csodálkozástól és kérdezték atyámtól, hogy bírta a lovat cérnával lefogni, amikor ők szíjkantárral sem tudták meglovagolni. Édesatyám akkor megmagyarázta nekik, hogy egy ilyen nagyvérű lovat nem szabad nyers erővel kezelni, mert az ilyen ló azt nem tűri és szabadulni akar a lovasától. Atyám elmondta, hogy amidőn előtte a Dániel fiúk lovagoltak, megfigyelte, hogy azok túl feszesre vették a kantárt és ez a ló láthatóan érzékeny száját sértette. Az ilyen lónak a száját kímélettel kell kezelni, mert amint a zabla neki fájdalmat okoz, megkísérli a menekülést, és elragadja lovasát. Az ilyen lovat üléssel és combbal szabad csak kormányozni. Atyám a cérna gyeplőket nagyon lazán kezelte, hogy el ne szakadjanak és a ló nem érezvén a zablátói a szájában fájdalmat, mint kitűnően belovagolt nyerges ló készséggel engedelmeskedett lovasa akaratának. Édesatyám szenvedélyes és kitűnő vadász volt. Nagyon sokat vadásztam vele együtt, mert amidőn Pali bátyám és én már nagyobb fiúk lettünk, minden vadászatra elvitt magával, de vadat elhibázni atyámat soha nem láttam. Elismerten kiváló lószakértő és lótenyésztő volt. Igen jól hajtott-négylovas fogatot is - és nagyon értett a fiatal lovak betanításához. Mint a gádi uradalom vezetőjének, fizetéséhez tartozott saját lovainak és ezek csikóinak szabad tartása. Elsőrendű kancái voltak és ezeket fedeztetni Gyűlvészre, Csávosra és más messzi helyekre is elküldte, ahol jó telivér mének voltak. A felnevelt csikókat rendesen huszártisztek vették meg nyerges lónak, nagyon jó áron, annyira kitűnőek és szépek voltak. Mindez jó jövedelmet hozott, különben nem is tudta volna gyermekeit felnevelni, iskoláztatni és öreg napjaira valamit félretenni. Gád község lakossága - nagyobb részt szerbek - a legnagyobb tisztelettel és ragaszkodással vette körül, mert nemcsak az uradalmi cselédséggel, de minden falubelivel szemben igen jószívű volt. Mindenkit, aki bajbajutott megsegített és mindenkivel szelíd hangon beszélt. Aki valami rosszat tett, azzal szemben igen erélyes és szigorú volt. Nem tűrte a cselédségnél a káromkodást. Káromkodós, részeges embert nem alkalmazott. Egyszer feltűnt nekem, hogy a gádiak őt mindig fiatal úrnak szólítják (szerbül: mladi gospodar), pedig ő akkor már koros ember volt. Megkérdeztem tőle ennek okát, mire elmondta, hogy ez rajta maradt még abból az időből, amikor még egészen fiatal volt, és az ő atyját, nagyatyámat hívták úrnak, és őt fiatalúrnak. Az iránta való tiszteletet a gádi lakosság megőrizte akkor is, amikor a gádi uradalom Csávossy Ignácz halálával megszűnt, mert a sok örökös lévén a birtok felaprózódott és atyám állása megszűnt, s már nem vitt vezető szerepet a községben. Csávossy Ignácz - ha jól emlékezem - 1903-ban halt meg, és ekkor édesatyám, ki 25 évig volt alkalmazásában - állás nélkül maradt. Nyugdíja 25 évi szolgálat után nem volt, de Csávossy Ignácz végrendeletében 10.000 koronát hagyott reá. Ebből és amit ezen a 25 évi szolgálat alatt szüleim megtakarítottak, kellett a család részére új egzisztenciát teremteni. A végrendelet szerint atyám az általunk lakott un. Pálffy-féle házban egy évig még lakhatott. Ezen idő alatt édesatyám megvett két telket a Pálffy-féle ház szomszédságában, a falu szélén, és ezen a másfél hold területen egy csinos, kényelmes házat építtetett. A la29