Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története. A Makói Múzeum Füzetei 111. (Makó, 2010)

Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története

borszernagy... a budai vár védelmével Hentzi tábornokot bízta meg, ereje zömét pedig Győr, illetőleg Bécs felé irányította vissza... Görgey természetesen nem mulasztotta el az alkalmat, hogy hátráló ellenfelét menetútjától eltérítse, vagy legalább is megtépázza. Április 26-ára virradó éjjelen átkelt az ideiglenesen vert komáromi hídon és a Duna jobbpartján álló osztrák seregre vetette magát... Támadásuk az osztrákokat csakhamar az ácsi erdő alá nyomta vissza... A császáriak, főleg a mögöttük lévő menetvonaluk biztosítása miatt hevesen ellenálltak. Az O-Szőny és Mócsa felé támadó Klapka tért nyert. Nagy Sándor, ki a derékhad mögött felállított lovasság parancsnoka volt, ezt az alkalmat arra használta fel, hogy parancs nélkül a hátráló ellenség oldalába törjön. Erről a lovasharcról szóló eredeti harcjelentés szerint, az érdekes ütközet a következőképp zajlott le: Nagy Sándor a 8. huszárezred 4 századát O-Szőny felé, a 3. huszárezred 3 századát egy fél lovas-üteggel pedig Kászonyi ezredes parancsnoksága alatt az ellenség jobbszárnya ellen irányította. Ugyanekkor Pikéthy ezredesnek, ki a 2. huszárezred 4 századát vezette, azt parancsolta, hogy megkerülő támadás sikerének érdekében az egyik oldalt fekvő magaslaton, a végsőkig tartson ki. Pikéthy a dombot valóban elfoglalta és erős ágyútüzben, nagy vesztesége ellenére szilárdan tartotta. Ezzel lehetővé tette azt, hogy Kászonyi az ellenség jobbszárnyát megkerülve, annak sorait megbontotta. A nagyobbarányú huszártámadás sikerét egy váratlan esemény hiúsította meg. A távolból, KisIgmánd felől egyszeriben nagyobb lovastömeg bontakozott ki. Ez a Montenuovo-féle lovasdandár volt, mely a császáriak Budáról történt visszavonulása alatt, útközben lemaradt. Váratlan megjelenése minden számítást keresztülhúzott. Nagy Sándor kénytelen volt erejét megosztani és 5 huszárszázadot küldött ellene. Ez a maroknyi csapat hősiesen rontott az ellenségre, de a sokkal nagyobb erővel nem tudott megbirkózni. E lovastámadás alkalmával különösen kitűntek: Kászonyi ezredes, a megkerülő lovascsoport parancsnoka, továbbá Medvecky és Ruzsinszky őrnagyok, Vermes százados és Esterházy gróf főhadnagy. A csata az egész arcvonalon délután 1 óra tájban szűnt meg. A vereség által alaposan megtépett, kimerült ellenséges sereg április 27-én reggel folytatta visszavonulását Pozsony felé. 2

5 Két hónappal később a peredi csatáról a következőket jegyezték fel: Június 20-án, a két napon át tartó peredi csata első napján megindult támadás lendületét nagyban fokozta a Würtemberg-huszárok elszánt rohama. Az ellenség Zsigárd alól Peredre vonult vissza. Ekkor újból huszártámadás következett. Mándy alezredes maga vezette huszárait rohamra az osztrákok jobbszárnya ellen. A huszárok támadásának ereje olyan hatalmas volt, hogy az ellenséges lovasságot a gyalogságig visszavetette, majd ez utóbbinak sorait keresztültörve, a főerőtől elszakadt részt tökéletesen szétszórta. Pered is a honvédek kezébe került. A Pered és Királyrév között lezajlott csata második napján június 21-én, a Paniutine orosz hadosztállyal megerősödött osztrákok támadtak. A heves ellenséges ágyútüzben a II. (Kászonyi) hadtest ingadozni kezdett. Görgey ekkor, hogy az ellenség figyelmét elterelje a Kászonyi jobbszárnyához csatlakozó III. (Leiningen) hadtest lovasságát küldte ro2

5 A magyar huszár. A magyar lovaskatona ezer évének története. Szerk.: AJTAY ENDRE és vitéz PÉCZELY LÁSZLÓ. Bp., 1936. 149. o. 22