Forgó Géza szerk.: Szirbik Miklós léptein...Tanulmányok Halmágyi Pál 60. születésnapjára. A Makói Múzeum Füzetei 110. (Makó, 2008)
MARJANUCZ LÁSZLÓ: Vármegye a polgári korban
A megyei autonómiák századokon át önmaguk határozták meg székhelyeiket. Az 1876-i törvény szakított ezzel a gyakorlattal, s az általa szabályozott törvényhatóságok székhelyét magában a törvényben jelölte ki. Arra alapozva ezt a döntést, hogy a törvényhatóságok az állami közigazgatást is közvetítik, ennélfogva székhelyük megállapítása állami érdek is. Szapáry tervezetében Csongrád megye Csanád megye egy részével lett volna egyesítendő. Készítői Szegedet szemelték ki az egyesült vármegyék székhelyéül. Bár a javaslatot elvetették, Szeged mozgalmat indított a számára kedvező székhelyváltozás keresztülvitele érdekében. Válaszként Hódmezővásárhely és Szentes is lépéseket tett a székhely elnyeréséért. Szentes esélyeit növelte, hogy két vetélytársa már önálló törvényhatósági joggal bírt, s nem tartozott a megye kötelékébe. Furcsán hatott volna, ha a megye székhelyét a megyén kívülre helyezik, vagyis Szeged, mint önálló törvényhatóság nem viselte volna a megyei terheket, de polgárai profitáltak volna a közigazgatás keresletéből. Erre a vitára tett pontot a belügyminiszteri döntés, mely jóváhagyta a székhely Szentesre helyezését 1878-ban. Ezek már az 1886:21. tc. előzményének tekinthetők, mert az állam korlátozta a megyei autonómiát a dekoncentrált szervezetek súlyának növelésével. Ez a törekvés éles jogszabályi kifejezést nyert az 1886:21. tc-kel. Megbomlott az 1872-es kompromisszum, de ez megfelelt a 19. század végi politikai tendenciáknak, hogy ti. egész Európában megnőtt a végrehajtó hatalom súlya a törvényhozással szemben. A politikai problémák 19. század végi megoldási tárházába nem a parlamenti reformok erőltetése, a törvényhozási mechanizmus korszerűsítése, hanem az adminisztráció tökéletesítése tartozott. Viszont fejlődött a harmadik hatalmi ág: a bírói: a Monarchiában olyan szakértő, politika- és korrupciómentes bírói kar jött létre, mely függetlenségét, szakszerűségét a másik két hatalmi ággal sikeresen megvédte. A polgári ítélkezési gyakorlat sokkal fejlettebb volt, mint a büntetőjogi, mert a bírók politikai- anyagi befolyásolhatósága egyszerűen lehetetlen volt. A törvény nem módosította a korábbit, átvette a municipialista hagyományokat, de csak azért, hogy díszletet teremtsen a keményebb paszszusokhoz. Ilyen kemény beavatkozást tartalmaz a 4. paragrafus, mely a belügyminiszter közvetlen ellenőrzését tette lehetővé a pénzügyek fölött, míg korábban ezt a jogot a főispán gyakorolta. A megyei szabályrendeleteket csak akkor lehetett kihirdetni, ha azon föltüntették a miniszter bemutatási záradékát. Ha az állam azonnali beavatkozása nem volt biztosítható, az állami közegeknek akár a főispán megkerülésével is megvalósítható intézkedési joga volt. A kormányzási rend alapelve: erős kormánypárti majoritás, amely sokszor ellentétben állt a megyei viszonyokkal. A működő közigazgatás egyik legnagyobb gondja, hogy a municipiumok nem rendelkeztek elegendő anyagi erővel, és nem volt módjuk a szükséges anyagi erő megszerzéséről saját hatáskörben gondoskodni. Sürgősen rendezni kellett a háziadó (domestica) kérdését. Ezt azonban nem oldhatták meg mindaddig, míg a törvényhatóságok területének kiterjedése abnormálisan aránytalan. A közigazgatás örökölt területi fölosztása 85
