Forgó Géza szerk.: Szirbik Miklós léptein...Tanulmányok Halmágyi Pál 60. születésnapjára. A Makói Múzeum Füzetei 110. (Makó, 2008)
MARJANUCZ LÁSZLÓ: Vármegye a polgári korban
olyan volt, hogy nem lehetett új megyéket a történelem, a földrajz, az együvé tartozás érzetének ignorálásával létrehozni. Azoknál a megyéknél, melyek kiterjedésre, anyagi, szellemi erőre nézve az önkormányzat terheinek viselésére képesek voltak, nem volt gond, de a kisebbeknek területi változáson kellett átesniük. Mert ha nem, akkor lehetetlen volt tőlük jó adminisztrációt követelni, vagy pedig a lakosságát kellett volna túlságosan nagy, s ennél fogva igazságtalan adóval megterhelni. Erre vonatkozóan Szapáiy Gyula minisztersége idején, 1873-ban született egy korszerű terv, amiből azonban nem lett törvény. Lényege: a századokon át alig változott területi beosztásunknak egyik fogyatékossága, hogy az egyes törvényhatóságok között az adózóképesség szempontjából óriási eltérések vannak. Emiatt az igazi önkormányzat egyik előfeltételét, az önadóztatás jogát életbe léptetni nem lehet A valóságos önkormányzat önmagában is indokolja a lehetőleg hasonló adózóképességű, területű és népességű vármegyék kialakítását. Az adózóképesség feltűnő aránytalansága volt az egyik oka annak, hogy a köztörvényhatósági törvény azon rendelkezését, amely szerint az önkormányzat gondoskodik a közigazgatás költségeiről, nem sikerült megvalósítani. Ennek előfeltétele ugyanis, hogy lehetőleg hasonló területű és népességű vármegyék létesüljenek. Az aránytalan területi beosztás másik következménye, hogy a különböző állami funkciókat ellátó szervek más-más területi elv szerint működtek, vagyis más és más a törvényhatósági egységeknek, a választókerületeknek, a törvénykezési szerveknek, a pénzügyigazgatóságoknak stb. a területi beosztása. Nem kis mértékben nehezítette a közigazgatást, mert szaporította a munkát, hogy az egyes minisztériumok 153 törvényhatósággal álltak közvetlen érintkezésben. Voltak törvényhatóságok, melyeknek területe nem alkotott összefüggő egységet. Pl. a Bihar megye területén található Nádudvar Szabolcs vármegyéhez tartozott. A Szapáiry-javaslat több kisebb törvényhatóságot kívánt egyesíteni, pl. Moson és Győr, Komárom és Esztergom vármegyét, melyek ma már egy megyét alkotnak. Illetve a városi törvényhatóságok közül meg akarta szüntetni azokat, melyeknél a törvényhatósági szervezet költségeinek fedezését anyagi erejük nem tette lehetővé. Eszerint a korábbi 81 területi és 72 városi törvényhatóság helyébe 51 vármegyei és 24 városi lépett volna, de a javaslatot elvetették. Kár, mert a középfokú közigazgatás új területi beosztása a költségek csökkentésével járt volna, és az önkormányzati illetve a decentralizált közigazgatás összhangját is megteremtette volna. A megyei határok területi változását főleg az ellenzék nem tekintette tabunak. Hivatkoztak a közlekedési viszonyok fejlődésére, az újabb gazdasági gócok kialakulására, melyek indokolják a kis területű önkormányzatok átalakulását nagyobb megyei közösséggé. A Tisza-kormány által létrehozott megyei szervezet kis változtatásokkal 1950-ig fönnállt. Ez azt jelentette, hogy Magyarországon a közigazgatási szervezet alapja a megye maradt. Sokan támadták maradisága miatt, sőt azzal is, hogy akadályozza közgazdasági élet kibontakozását. Szerintük a közgazdasági élet elmaradottságának oka, hogy a közgazdasági adminisztrációnak nincsenek helyhatósági szervei, olyanok, melyek segítségével az 86
