Forgó Géza szerk.: Szirbik Miklós léptein...Tanulmányok Halmágyi Pál 60. születésnapjára. A Makói Múzeum Füzetei 110. (Makó, 2008)

MARJANUCZ LÁSZLÓ: Vármegye a polgári korban

MARJANUCZ LÁSZLÓ Vármegye a polgári korban A megyei hatóság ideiglenes gyakorlásáról szóló 1848. évi 16. tc. kimondta, hogy a megyei szervezet a „közszabadsággal összhangba hozassék". Az abszolutizmus utáni korszak fő gondja lett a törvényhatósági és a községi szervezetnek az 1848-as közjogi alkotások, s a megváltozott társadalmi gazdasági viszonyok szem előtt tartásával történő átalakítása. A megyei és a városi törvényhatóság a polgári alkotmányosság elveinek megfelelő szabádyozást kívánt. Andrássy Gyula azt mondta 1861-ben, ha a megyei szervezetet nem lehetne összeegyeztetni a parlamentarizmussal, inkább a parlamentarizmust áldozná föl. 1870-ben azonban változott álláspontja. 1869. június 10-én a kormány fölhívást intézett a képviselőházhoz. Ebben a municipialisták megnyugtatására kijelenti: méltányolja a megyei intézmény becsét és horderejét, s jól ismeri a merev központosításból eredő veszélyeket. Ezért nem a megyei intézmény eltörlésében, hanem abban látja feladatát, hogy a törvényhatóságokat célszerű reformok életbeléptetésével a gyors és pontos közigazgatás szerveivé tegye. Az új közigazgatási törvény elfogadását azzal indokolta a kormány, hogy a szélesebb értelemben vett törvényhatósági önkormányzatot a felelős parlamenti kormányzattal összeegyeztesse. A belügyminiszter szerint a törvényhatóságok hitelét a végveszély fenyegeti, mert a gondjaikra bízott állami közigazgatást nem a kor követelményei szerint közvetítik. A hibák forrása a felirati jog szabályozatlanságában és a nehézkes testületi adminisztrációban keresendő. Az államélet alapjaiban inog meg - hangsúlyozták -, ha a közgyűlés esetleges többségének akadékoskodása miatt nem történik meg, vagy lassú és felületes a végrehajtás. A kormány érzi, hogy a korszerű közigazgatás jobb területi beosztást kíván. De a várható ellenállás megrettenti, s érintetlenül hagyja a törvényhatóságok területi határait. Keresztül vitte viszont a felelősség elvét, kimondva: a közigazgatást nem lehet testületi szervek útján intézni, testületi szervre csak az ellenőrzés bízható, de szükséges egy szakértő és felelősségre vonható apparátus is a végrehajtáshoz. így született meg az 1870:42. tc., amely kompromisszum a municipialisták és a centralisták között. Az ellenzék szót emelt a törvény antidemokratizmusa ellen (virilizmus), de legtöbben az önkormányzati jogok csorbítását fájlalták. A korábbiaknál súlyosabb jogi akadályokat állítottak annak útjába, hogy a megye a felelős kormány rendeleteinek végrehajtását megtagadhassa. Másrészt a törvény olyan hatalmi eszközöket hagyott a megyék kezén, mint a pandúrság szervezésének és felhasználásának joga, a túlkapásokra tág lehetőséget nyújtó kihágási büntető bíráskodás. A minisztériumoknak alárendelt állami (királyi) közigazgatási szervek mellett a helyi igazgatás feladatait továbbra is a feudális korból örökölt önkormányzatok, elsősorban a vármegyék látták el. A törvény szerint a 83