Forgó Géza szerk.: Szirbik Miklós léptein...Tanulmányok Halmágyi Pál 60. születésnapjára. A Makói Múzeum Füzetei 110. (Makó, 2008)
ZAKAR PÉTER: Egy elfeledett román költő 1849-ből
A hegyi lakók, kik ellátták őt: Igen jó díjt nyertek tőle Rabláncot, békót, száműzetést Gyermekeik unokáik megvetést. Midőn szegények föleszméltek, Szibériába[n] lelték magukat. S akkor a föllobbant szándék És az érzés elhidegült. 2 4 Ő aranyaival megvakította őket, Később hadseregével vakokká tette. Mi is ha befogadnók, lehet, Már holnap ki nem kergethetnők, Még tán ő hányna ki bennünket. Jó ha menekülhetnénk tőle Esengjünk a magasban lévőnek, Hogy most tartsa lekötve őket. Válassz hát barátom! Szabadság kell-e vagy rabszolgaság? Rablánc és nehéz békó számodra? Rabok legyenek-e unokáid is? 25 Hallod vitéz! Lássad földi! Hát rabszolga legyen a roméin? Nem... hanem aki készíté Legyen a békó lánc azé. Keljetek fel tehát testvérek! A szabadság védfalai! Keljetek fel 2 6 félelem nélkül, Mert a hon szüksége hí föl. S egy édes jövő Unokáid és testvéreid fölött Nőd és tengyermekeid Hívnak föl, védd őket! 2 4 1848 nyarán a cári Oroszország felszámolta a havasalföldi és a moldvai forradalmi mozgalmakat és megszállta a két fejedelemséget. 2 5 Az első két, román átköltésben megszólaló Petőfi-vers 1865-ben, G. Marchi§iu tollából látott napvilágot, így Mihályi Lőrinc Petőfi költészetének ismeretére utaló sorai feltétlenül figyelmet érdemelnek. Dávid Gyula: Petőfi románul. KISEBBSÉGKUTATÁS 1999/3. http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk 1999 03/cikk.php?id=104 2 6 Az eredetiben „Keljenek fel", feltehetően sajtóhiba. 80
