Forgó Géza szerk.: Szirbik Miklós léptein...Tanulmányok Halmágyi Pál 60. születésnapjára. A Makói Múzeum Füzetei 110. (Makó, 2008)
ZAKAR PÉTER: Egy elfeledett román költő 1849-ből
A német minket árendába ad A muszkának, hogy ő is rendre használjon. Szent Isten! Ments meg, hogy ne essünk neki martalékul. Mert sok évek óta csak most Menekedhettünk meg a zsarnokoktól, Kik szellemünk és pénzünknek Három századon át ördögei voltak. A király német volt Ki számunkra láncot kovácsolt, S azon igyekezett, hogy bennünket, Hazánkat örökké rabságban tartsa. De a szabadság őt semmivé tette S nem vagyunk többé rabjai. S ezért most a muszka cár Akarna nótáján táncoltatni bennünket. Pedig annak dalja oly, mint a fenevadé, A mindenség sír, kesereg rajta Mint a szegény oktalan állaté, Mely a tereh alatt roskadoz. A muszka korbácsától Mentsd Uram a lovat is S tedd a lovaglót Szabaddá. Most egy éve, midőn a román A szegény elnyomatott Hegyi honában A román Moldáviában A századnak kellő idejében Megértvén az Úr szózatát Mihelyt az elhangzott Ő is újra felkelt. S a kereszttel elől Kiáltá tele torokkal: Szabadság! melyért Oly erősen küzdünk. De a muszka mint sárkány Befalta az országot, bizony, A mentőből Lásd mint lett 2 3 elnyomó. 2 3 Az eredetiben „tett", feltehetően sajtóhiba. 79
