Forgó Géza szerk.: Szirbik Miklós léptein...Tanulmányok Halmágyi Pál 60. születésnapjára. A Makói Múzeum Füzetei 110. (Makó, 2008)
RAVASZ ISTVÁN: A XX. századi világháború
Magyarország a szövetségi rendszerben Mind a napóleoni világháború, mind a XX. századi világháború első szakasza, a Nagy Háború idején hazánk - igaz, eltérő közjogi alapokkal egy birodalom része volt. önálló szerepéről így ugyan nem beszélhetünk, ám azt illendő megjegyezni, hogy az 1914-es Júliusi válság" idején egyedül a magyar miniszterelnök kísérelte meg - több alkalommal is - eltéríteni az uralkodót háborús szándékától, s rávenni a politikai megoldásra. A Totális Háború kitörését hazánk viszont már szuverén államként élte meg, hogy helyzetét értékelhessük, rövid kitérőt szükséges tennünk. A Tengely a német-olasz szövetség képletes elnevezése volt. 1936. október 27-én Berlinben kétoldalú egyezményt írtak alá a külpolitika összehangolásáról, s a gazdasági érdekszférák elhatárolásáról. Mussolini november l-jén hozta nyilvánosságra azzal, hogy a Berlin-Róma ív nem egy választóvonal, hanem egy tengely, amely köré Európa államai csoportosulhatnak. Az 1939. május 21-i Acélpaktum kötelezte a két országot egymás fegyveres támogatására bármely, tehát támadó háború esetére is. A Tengelyhatalmak és Japán együttműködésének alapja az 1936. november 25-én aláírt német-japán Antikomintern Paktum volt, amelyhez Olaszország 1937. november 6-án eredeti aláíróként csatlakozott. Az egyezmény a Szovjetunió és a Komintern ellensúlyozására szolgált, ám az 1939. augusztus 23-i Molotov-Ribbentrop-paktummal, s a német-szovjet viszony átmeneti javulásával egyre inkább a nyugati hatalmakkal mint „korhadó demokráciákkal" szembeni ideológiai szövetséggé vált. A paktumhoz csatlakozott - ebben a sorrendben - Magyarország, a Mandzsukuo Császárság, Spanyolország, Bulgária, Horvátország, Finnország, a nankingi Kínai Köztársaság, Románia, Szlovákia és a megszállt Dánia. Az 1940. szeptember 27-én aláírt Háromhatalmi Egyezmény a Nagynémet Birodalom, az Olasz Birodalom és a Japán Császárság szövetségét rögzítette. A felek elfogadták egymás vezető szerepét Európában, illetve az ún. Nagy-Ázsiai Térségben, s kötelezték magukat a segítségnyújtásra, ha valamely, a háborúban a megkötés idején még részt nem vevő hatalom a felek bármelyikét megtámadja. Elsődleges célja az USA távol tartása volt a háborútól. A korabeli szóhasználatban a Háromhatalmi Egyezmény tagja kifejezést egy idő után valamennyi aláíróra alkalmazták. Az egyezményhez - ebben a sorrendben - Magyarország, Románia, Szlovákia, Bulgária és Jugoszlávia csatlakozott. Ez utóbbi csatlakozása azonban kiváltója volt az ország lerohanásához vezető eseményeknek. Helyét az abból kivált Horvátország foglalta el. Magyarország a német szövetségi rendszerhez elsőként csatlakozott. A magyar vezetés úgy vélte, ha a nagyhatalmak után elsőként lép az aláírók sorába, akkor a „primus inter pares" (első az egyenlők között) elve alapján ugyanazt a helyet foglalhatja el Németország (és most már Olaszország) mögött, amit negyed századdal korábban Ausztria-Magyarország töltött be. Az Antikomintern Paktumhoz való csatlakozás szándékát 1939. január 12-én jelentette be a magyar külügyminiszter. Huszonnégy órán belül 107
