Forgó Géza szerk.: Szirbik Miklós léptein...Tanulmányok Halmágyi Pál 60. születésnapjára. A Makói Múzeum Füzetei 110. (Makó, 2008)
RAVASZ ISTVÁN: A XX. századi világháború
a budapesti olasz, német és japán követ felszólította a magyar kormányt a belépésre, s a szerződést február 24-én írták alá. A csatlakozást Berlin annak fejében fogadta el, hogy az együtt jár hazánk kilépésével a Nemzetek Szövetségéből. A Háromhatalmi Egyezmény aláírásának másnapján a berlini magyar követ - felhatalmazás nélkül - felajánlotta Magyarország csatlakozását, amit hamarosan már a kormány utasítására ismételt meg. Az 1940. szeptember 30-i magyar hozzájárulást követően a német csapatok átvonulásához Romániába (amellyel hazánk német felvonulási területté vált), a német vezetés október 12-én jelezte a másik két aláíró hatalom beleegyezését, s ígéretet tett a magyar csatlakozás elsőségének biztosítására. A november 20-án Bécsben aláirt okmányhoz csatolt jegyzőkönyv 2. pontja jogot biztosított arra, hogy ha a három nagyhatalom magyar érdekeket is érintő kérdéseket tárgyal, akkor Magyarországot is bevonják a tanácskozásba. Erre azonban sohasem került sor. A német szövetségi rendszer államai három csoportra oszthatók. 1944 elejéig a Magyar Királyság azon ádlamok csoportjába tartozott, amelyek Németország különböző mértékben alárendelt, ám önként csatlakozott szuverén szövetségesei voltak. Ide sorolható Finnország, Románia és Bulgária. Hazánk az 1930-as évek második felétől - törekedve Itália az 1920as évek közepétől megszerzett „atyai" barátságának fenntartására - fokozatosan közeledett Németországhoz. 1943-ra végérvényesen hozzá csatlakozott, (alárendelt) szövetségesként, de nem csatlósként; s a magyar csapatokat is önként, nem német kényszer hatására küldték a frontra 1941-ben. Az 1944. március 19-i német megszállás után hazánk átkerült azon országok csoportjába, amelyekben az ún. ellenőrzéses uralom (Kontrollherrschaft) érvényesült. Ezek formailag önállóak voltak, ám a nagyhatalmi haderő és rendészeti szervek jelenléte és tevékenysége erősen korlátozta még meglévő államiságukat. Ide tartozott a megszállt Dánia, Quisling Norvégiája, Pétain kollaboráns Francia Állama vagy Japán esetében Bao Dai Vietnami Császársága. A nyilas hatalomátvétel után a Hungarista Munkaállam átkerült abba a csoportba, ahol a közvetlen irányítás (Direktherrschaft) érvényesült. Ezen országok államisága csak papíron létezett. E kategóriába tartozott Pavelic Horvátországa, Tiso Szlovákiája, a bukott, majd a németek által kiszabadított Mussolini Olasz Szociális Köztársasága, 1943-ig az Olaszországgal perszonálunióban lévő Albánia, illetve a Japán által kreált Mandzsukuo Császárság és nankingi Kínai Köztársaság. Mindegyikük az összeomlásig kitartott az őket létrehozó nagyhatalom mellett, hiszen létükben függtek attól. S itt említendő Nedic Szerbiája is, amely külön országot képezett, de tényleges államisággal nem bírt, így nem csatlakozott a német szövetségi rendszer nemzetközi jogi alapjait képező egyezményekhez sem. Hadserege viszont - közvetlen német parancsnokság alatt - részt vett a partizánmozgalom elleni háborúban, majd 1944 őszén harcolt az odaérkező szovjet hadsereg ellen. 108
