Forgó Géza szerk.: Szirbik Miklós léptein...Tanulmányok Halmágyi Pál 60. születésnapjára. A Makói Múzeum Füzetei 110. (Makó, 2008)

RAVASZ ISTVÁN: A XX. századi világháború

A világháborúról hazánkban az első, részletes definíció csak 1996ban született meg, a „Magyarország a második világháborúban" című lexikonban. A „felénél több" elvéből kiinduló fogalom értelmében akkor beszélhetünk világháborúról, ha egy összefüggő háborúsorozat legalább három kontinensen és két óceánon folyik, valamint a részt vevő szuverén országok száma meghaladja az érintett kontinensek és óceánok önálló országainak felét. Az érintettek persze világháborúnak érezhettek egy adott kultúrkör nagy részére kiterjedő háborúkat is. Ilyenek voltak a Nagy Sándor-i háborúk (Kr. e. 332-323), az invesztitúra-háborúk (Kr. u. 1073-1177), a keresztes háborúk (1096-1291), a két százéves háború (1066-1204 és 13371453), a tizenötéves háború (1591/1593-1606), a harmincéves háború (1618-1648), illetve a hétéves háború (1756-1765). A napóleoni háborúk (1791-1815) sorozata a fenti definíció alapján azonban már világháborúnak minősíthető. Ha alkotóit összefüggőnek tekintjük, akkor azt látjuk, hogy azokban részt vett valamennyi európai hatalom, s azok kiterjedtek Amerikára, Ázsiára és Afrikára, hadszíntérré változtatva az óceánokat is. Ebben az értelemben - a zavarok elkerülésére ezt és az 1914-1945 közötti háborúsorozatot (s ezt teszi immár nem egy angolszász, német és orosz hadtörténeti munka is) első és második helyett célszerű napóleoni világháborúnak, illetve XX. századi világháborúnak nevezni. Az előbbi átvezetett az európai középkorból az európai újkorba, míg az utóbbi a globális legújabbkorba. A XX. századi, három szakaszban lezajlott világháború két fegyveres szakaszának megnevezésére pedig olyan terminus-technikusok adódnak, amelyeket a kortársak használtak első ízben: Nagy Háború (1914-1918), illetve Totális Háború (1939-1945). S ahogyan a napóleoni világháború is szoros összefüggésbe hozható háborúk sorozatából tevődött össze, úgy igaz ez a XX. századira is. A Nagy Háború az európai nagyhatalmak „egységes koalíciós" háborújaként tört ki, ám ebben is voltak külön „párhuzamos háborúk", így Romániáé vagy Bulgáriáé. A Totális Háború 1939. szeptember l-jén a németek lengyel hadjáratával vette kezdetét, korlátozott helyi háborúként, noha megtörténtek a hadüzenetek Nagy-Britannia és Franciaország, illetve Németország között, s szeptember 17-én a Szovjetunió is megtámadta Lengyelországot. Ugyancsak helyi háborúnak minősíthető a Finnország elleni szovjet „Téli Háború" 1939-1940 fordulóján. A konfliktus akkor szélesedett európaivá, amikor 1940 áprilisában Németország lerohanta Norvégiát és Dániát, majd május 10-én Franciaországot. A háború kontinentális maradt akkor is, amikor Németország - szövetségeseivel együtt - 1941 tavaszán leszámolt Jugoszláviával és Görögországgal, majd június 22-én megtámadta a Szovjetuniót. Világméretűvé 1941 decemberében szélesedett, amikor Japán Pearl Harbor elleni támadását követően Németország és szövetségesei is hadiállapotba kerültek az Amerikai Egyesült Államokkal, Ausztráliával és a többi amerikai, afrikai, ázsiai brit domíniummal. 106