Forgó Géza: A Csanádvármegyei Szent István Közkórház története. A Makói Múzeum Füzetei 109. (Makó, 2010)
A Csanádvármegyei Szent István Közkórház fejlődése az 1920-as és az 1930-as években - A közkórház gazdasági helyzete 1920-1944 között
A közkórház gazdasági helyzete 1920-1944 között A kibővített kórház rövid ideig felelt meg a követelményeknek. Ring Béla alispán már 1939-ben így fogalmazott: „a mai helyzet immár egyáltalában nem felel meg azoknak a követelményeknek, melyeket a folyton szaporodó számban jelentkező betegek folytán támaszthatnánk. Kevés a hely, szűk a kórház. A fejlődés területi lehetőségei adva vannak, azonban az épületbővítés anyagi eszközei nem biztosíthatóak." 22 9 A kórház bővülése és fejlődése miatt megemelkedtek a fenntartási költségek, de az anyagi eszközök hiányoztak főleg a gazdasági világválság miatt, és ez szinte azonnal működési zavarokat okozott. 1928-ban az év végi elszámolásnál még aktívum mutatkozott, ez azonban csak papíron volt így, mert a fizetésre kötelezett betegek egy része nem tudta megtéríteni a gyógyítás költségeit. (A Csanádvármegyei Szent István Közkórház az országos listán 1927-ben a 15. volt drágaságát tekintve napi 3 pengő 50 filléres ápolási költséggel, legdrágább 3 pengő 88 fillérrel a bajai, legolcsóbb 3 pengő 40 fillérrel a zalaegerszegi. 1931-ben a napi ápolási díj 4 pengő 10 fillér; 1940-ben pedig már három fizetési osztályt ismerünk. Az elsőben 6 pengő, a másodikban 5 pengő és a harmadikban 4 pengő ápolási díjat határoztak meg.) 23 0 A szegényjogon felvettek után a minisztérium nem mindig tudta folyósítani a költségtérítést. Ráadásul a kórház a közigazgatási bizottság utasításai ellenére sem korlátozta a betegfelvételt, így 1930 első három hónapjában 29 920 pengő hiány keletkezett. A szigorításoknak a második negyedévtől lett foganatja, amikortól csökkent a betegszám és a minisztérium folyósította hátralékait/ 3 1 A fenntartási problémák legfontosabb oka volt, hogy az 1898:21. tc. által létrehozott Országos Betegápolási Alap az 1920-as évek legelejére kimerült és a közápolás költségeit a költségvetésre hárította. A 4100/1925. M.E. sz. rendelet a betegápolási alap kötelezettségeit áthárította a „városoktól és községektől szedendő" hozzájárulásra. Az 5180/1926. M.E. számú rendelet újra rendezte a nyilvános betegápolási- és állami gyermekgondozási pótadót, majd a 6000/1931. M. E. számú rendelet újragondolta a közkórház fogalmát - tágabban értelmezve - és meghatározta a fizetésre kötelezhető rokonság mértékét. Rendezte a társadalombiztosító, betegségi biztosító intézetek és pénztárak fizetőkötelezettségeit. 23 2 A magyarországi jóléti intézmények fejlődési iránya ugyan megegyezett a nyugateurópai trendekkel, azonban a társadalomnak kisebb hányadát fogta át. A társadalombiztosítási rendszer alapvető elemei (baleset, betegség, nyugdíj) kereskedelmi és szállítási munkavállalókra és a háztartási alkalmazottakra teijedt ki. 23 3 Kovrig Béla, a Horthy-kor tekintélyes biztosítási szakértője segítségével megalkotott 1927:21. tc. jelentősen kibővítette a kötelező baleseti és betegségi biztosításban részesülők táborát, de kimaradtak belőle az agráriumban dolgozók. 23 4 A mezőgazdasági munkavállalók - pl. gazdasági cselédek - esetében korlátozottan a munkaadónak kellett az orvosi- és kórházi ellátás költségeit biztosítani, de ez nem biztosításszerű volt. Sőt táp22 9 CsvHL 1939. szept. 28.269. 23 0 CsvHL 1940. jún. 15. 142. 23 1 CsvHL 1927. ápr. 23.297.; CsvHL 1930. nov. 12. 838. 23 2 Dávid M: A kórházügy i. m. 74. 23 3 Tomka Béla: Szociálpolitika a 20. századi Magyarországon európai perspektívában. Bp. 2003. 82. 23 4 Gyáni Gábor - Kövér Béla: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Bp. 1998. 322. 36
