Forgó Géza: A Csanádvármegyei Szent István Közkórház története. A Makói Múzeum Füzetei 109. (Makó, 2010)
A Csanád vármegyei nyilvános közkórház
csonkítás, 1 fél álkapocs eltávolítása, 1 kéztő ficam helyreigazítás, 5 ínhüvelytágítás, 1 idegentest eltávolítás, 23 tályognyitás, 1 kéztő kezelés." 9 7 [2. sz. melléklet; 8. kép]] Az egészségügy a belügyminisztériumhoz tartozott, amely rendeleteivel próbált szabályozni, így pl. a 15922/1875. számú a törvényhatóságokat betegápolási alap létesítésére kötelezte. Az 1875:111. tc. a betegápolási költségekről szólt. 9 8 A kórházakat is érintette az 1876. évi XIV. törvénycikk a közegészségügy rendezéséről, amely - a végrehajtás hiányosságai ellenére - jelentős, mert az állam kötelességének minősítette az egészségügyi helyzet ellenőrzését. Az orvosi és szülésznői gyakorlat, a kórházak létesítésének és működésének szabályozásával a törvény megadta a lehetőséget a jobb és biztosabb ellátásra, és azzal, hogy meghatározta a közegészségügyi szolgálatot - ebben az orvostartás kötelezettségét - hozzáférhetőbbé tette az egészségügyi ellátást. 9 9 A törvénycikk szerint a főfelügyeletet a belügyminiszter gyakorolta, illetve a minisztériumban működő központi egészségügyi osztály. A vármegyékben az alispán és a törvényhatósági közgyűlés lett a másodfokú közegészségügyi hatóság. Az alispán felügyelte a közegészségügyi rendszabályok betartását, járványok esetében rendelkezéseket hozott és határozott fellebbezési ügyekben. A közgyűlés alkotta a szabályrendeleteket, engedélyezte az orvosok és szülésznők működését. A másodfokú közegészségügyi hatóság szakértője a választott megyei tiszti főorvos, 10 0 jelen esetben Meskó János maradt. Az első rész IX. fejezete intézkedett a Kórházak és gyógyintézetekről. Az 57. § kimondja: „oly kórház vagy gyógyintézet, mely rendszeres igazgatással van ellátva és akként felszerelve, hogy a helyi, esetleg a vidéki szükségleteknek kielégítésén felül még megfelelő számú idegen illetőségű betegek befogadására is képes, közkórházi jelleggel felruházható." A következő, 58. § pedig így szól: „Az ily jelleggel felruházott kórházak kötelesek minden jelentkező beteget, legyen az helybeli vagy idegen illetőségű, magyarhoni vagy külföldi, személykülönbség nélkül ápolás és gyógyítás végett, mig a fekhely nem hiányzik, befogadni." 10 1 A Csanád vármegyei közkórház megfelelt az előírt feltételeknek, amelyek sokban hasonlítottak az 1856-57-ben megfogalmazott követelményekhez. A rendelkezésre álló források alapján - komolyabb változás nem figyelhető meg a kórház életében. Az 1876:XIV. tc. második része a Közegészségügyi szolgálatról rendelkezett. A II. fejezet - Közegészségügyi szolgálat a törvényhatóságoknál - a 163. §-ban kimondta: „Minden törvényhatóságban egészségügyi bizottság alakíttatik; ennek tagjai; a főorvosokon kivűl, minden hatósági orvos és hatósági állatorvos, a honvédzászlóalj i főorvos, egy mérnök, egy építész és egy gyógyszerész; a többi tagjai a fentebbiekhez hasonló számban, a törvényhatósági bizottság tagjaiból állnak." 10 2 Csanád vármegye egészségügyi bizottsága a vármegye tiszti főorvosának fia, Meskó Sándor alispán felügyelete alatt 1877. március 22-én alakult meg. Elnöke Sántha Sándor, (akit „dörgő éljenzésekkel" a következő években is megválasztottak), tagjai voltak: Hofbauer Sándor, Farkas Mihály, Návay Zoltán megyei helyettes főjegyző, Meskó 9 7 Borotvás D.: Kimutatás i. m. 9. 9 X Dávid M: A kórházügy i. m 70. p. 9 9 Bezedrédyné H. M- Hencz A. - Zalányi S.: Évszázados i. m 40. 10 0 Bezedrédyné H. M.- Hencz A. - Zalányi S.: Évszázados i. m. 37. 10 1 Magyar Törvénytár 1875-76. évi tc. 1896. 373. 10 2 MTT 1875-76. évi tc. 18%. 395. 17
