Halmágyi Pál: Komlóstól Tárnokig. A Sámson-apátfalvai főcsatorna környékének történeti emlékei. A Makói Múzeum Füzetei 108. (Makó, 2010)

jobbágy két úrnak is adózott. Egyrészről az Alföldet megszálló idegen hatalomnak, másrészt földesurának Paksy Jánosnak, a komáromi vár kapitányának, aki hűsége jutalmául királyi adományként kapta 1560-ban Komlós vidékét. A 17. század második felére a Paksy család férfiágon kihalt, így a török kiűzése és a Rákóczi szabadságharc után a vidék nemcsak lakatlan (a 15 éves háborúban 1596-ban bekövetkezett pusztulásától kezdve), de gazdátlan is volt. Az utolsó Paksy unokájának, báró Száraz Györgyné Daróczy Katalinnak miután régi oklevelekkel bizonyította, pénzzel is meg kellett váltania birtokjogát. 1721 -ben az újabb adományozás után ő és férje, majd 1740-től veje, Rudnyánszky József kezdte ismét betelepíteni a vidéket.

1

0 A Békésszentandrásról elvándorló szlovák telepesek 1746. január 8-án kötöttek szerződést a földesúrral és telepedtek le a komlósi pusztán. Ettől az időtől számíthatjuk a mai Tótkomlós megszületését. A feljegyzések szerint 400^450 fő alapította a községet. A település első éveit a Békés és Csanád megye közötti villongások jellemezték. Mindkét vármegye saját fennhatósága alatt akarta tudni Tótkomlóst. A vetélkedés végül a békésiek győzelmével végződött. Az újjátelepüléskor alig félezer lakos, 1773-ra több mint 2000 főre növekedett (2345), s a 19. század elejére ez a szám megduplázódott (4714).

1

1 Növelte a település értékét, hogy a Szentes-Arad postaút egyik állomását itt építették fel 1788-ban.

1

2 A megnövekedett és megerősödött lakosság 1792-ben kezdett hozzá temploma felépítéséhez. A copf stílusú tekintélyes épületet 1795-ben szentelték fel.

1

3 A napóleoni háborúk gabonakonjuktúrája átalakította Tótkomlós gazdálkodását is. Egymás után fogták müvelésbe a tanya körüli legelőket. A szántóföldi növénytermesztés lett a döntő, s az állattenyésztés veszített jelentőségéből.

1

4 A 19. század első harmadában alakultak meg az első céhek Tótkomlóson: csizmadiák, szűcsök 1828-ban, kovácsok, kocsigyártók 1832ben. A reformkor idején az 1844-ben meghozott új törvények alapján a jobbágyok megválthatták magukat földesuruktól. E folyamat Tótkomlóson is jócskán elhúzódott és csak 1872-ben kötötték meg az utolsó örökváltsági szerződéseket a településen. A rohamosan növekvő nagyközség a századfordulóig megőrizte szinte homogén szlovák lakosságát. A két világháború között kezdett csak a magyar lakosság számaránya nőni, s érte el 1930-ban a 2148 főt.

1

5 1893-ban az Orosháza-Mezőhegyes vasútvonal kiépítésével kapcsolódott be a település az országos forgalomba. Egy évtized múlva az Alföldi Első Gazdasági Vasút (1905) keskeny nyomtávú vonalai tovább növelték az akkor leggazdaságosabb szállítási lehetőségeket. 1

6 Az 1940-es évek elején kezdődtek Tótkomlós határában a szénhidrogén lelőhelyek utáni kutatások. A magyar-német vállalat első olajkútját 1941-ben fúrták a csabai út mellett. 1

7 •o Ua. 1

1 TÓTKOMLÓS 64-65, 82-83. 1

2 GECSEIL 171. 1

3 TÓTKOMLÓS 101. 1

4 TÓTKOMLÓS 126-127. 1

5 TÓTKOMLÓS 143. 1

6 TÓTKOMLÓS 147. 1

7 TÓTKOMLÓS 168. 7