Halmágyi Pál: Komlóstól Tárnokig. A Sámson-apátfalvai főcsatorna környékének történeti emlékei. A Makói Múzeum Füzetei 108. (Makó, 2010)
A második világháború után bekövetkező alapvető társadalmi-politikai változások teljesen átformálták a vidék képét. Az utakat, érpartokat kísérő tanyák néhány évtized alatt - a tagosítás és a nagyüzemi táblák kialakítása során - eltűntek, vagy amelyek mégis megmaradtak, elhagyottan rommá váltak. A korábbi dűlőhálózat, a gazdasági vasút sínpárjai átadták helyüket a tsz-ek, állami gazdaságok üzemegységeit összekötő betonutaknak. A nagyüzemi termelés követelményeinek megfelelő táblaméretek, a belvízrendezési, meliorációs munkálatok, a korábbi csatornahálózatot is jelentősen módosították. A 20. század utolsó harmadában beköszöntő vizes időszak - ezek általában 30 évenként követik egymást, lásd az 1940-es évek elejének hatalmas belvizeit, ill. a 70-es évek, majd az ezredforduló hasonló problémáit - megkövetelte újabb és újabb vízrendezési munkálatok elvégzését. így például a Békéssámsonon átfolyó Szárazér új, a falut elkerülő medrének kialakítását az 1980-as években. Az ezredfordulóra az újabb tulajdonváltozások ismét nehéz kérdéseket vetettek fel. A földek magántulajdonba kerülésével a vízhasznosítási, vízrendezési feladatok és ezek költségei egyre több gondot okoznak a tulajdonosoknak, a kivitelezőknek és a vízügyi szolgálatnak egyaránt. II. Tótkutas A török korban elpusztult falu Tótkomlóstól észak-nyugatra a Szárazér bal partján feküdt. A két nagy kanyarulata között, itt éppen kelet-nyugati irányba húzódó vízfolyás adta a település nevét, mert a feltevések szerint egy akkor ritkaságszámba menő bő vizű ásott kút volt itt, az ér közvetlen közelében. Az első okleveles említések viszonylag későn adnak hírt a faluról. 1446-ban a hódvásárhelyi uradalom részeként említik. 1456-ban már mint Hunyadi János birtoka tűnik elő V. László király megerősítő okleveléből. Hiába tiltakozott özvegy Szilágyi Erzsébet, 1464-ben Mátyás király a déli származású Jaksics családnak adományozta. Ekkor kerültek ide - a földesúr telepítése révén földijei - a déli szláv (tót) lakosok, s e jelző a település nevébe is bekerült. (Háromszáz évvel később, Komlós újratelepülésénél ugyanez a helyzet, de akkor már a tót név, az északi országrészből jövő, szlovák ajkú népességet jelöli.) 1 8 Az 1552-es Maros-völgyi török hadjáratban a falu szinte teljesen elpusztult. Egy év múlva is még csak négy adófizető portája volt, s ők a csanádi náhijébe tartoztak. A megnehezült viszonyok között lassan növekedett a lakossága, így 1557-ben 7, 1561-ben már 11 porta állt. 1579-ben - a feljegyzések szerint - 255 magyar adófizetője volt a településnek. A végleges pusztulás 1596-ban következett be, mikor az Alföldön végig száguldó krimi tatárok porig égették. 1 9 A település helyét ma már csak az itt-ott felbukkanó középkori cseréptöredékek mutatják. Olasz Ernő kutatásai alapján 1952-ben a falu helyét Békéssámsontól keletre, a Cserepesi részen határozta meg. Az egykori templom helyét egy kisebb dombon még megtalálta. Az épület tégláit 1929-ben hordták végleg szét. Az itt kezdett ásatások során feltárt sírokban S-végü hajkarikákat, Könyves Kálmán (uralkodott 1095-1116) és I. Ferdinánd (uralkodott 1526-1564) kori pénzérméket találtak. 2 0 1 8 BLAZOVICH L. 303. 19 Ua. 20 Ua. 8
