Halmágyi Pál: Várak, kastélyok, erődök. A m. kir. honvédség egyenruhái, felszerelése és csapatnemei. A XIV. és XV. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2007, 2008. A Makói Múzeum Füzetei 107. (Makó, 2009)
XIV. A MAKÓI HONVÉD EMLÉKNAP ÉS TALÁLKOZÓ 2007 Horváth Ferenc - A szegedi vár és a várfeltárások rövid története
miatt került sor azok folytatására. Ekkor épültek meg a vár északi és nyugati fala mentén is a boltozott kazamaták. A belgrádi békekötéssel a török fenyegetés megszűnt, az erődítési munkák abbamaradtak. 23 évvel később, 1762-ben került csak sor a valószínűen még a megelőző erődítési periódusban készített Breuning féle tervek befejezésére. 1762-1764 között, 70 év múltán, végre megvalósult a Tiszába dőlt keleti várfal megépítése, most már attól mintegy 50 méternyire beljebb. Valószínűen ekkor bontották el a vártemplom még meglevő nyugati-délnyugati maradványát is, ami átalakított formában a főőrség (hauptwacht) épületéül szolgált. A vár keleti fala téglából épült, Tisza felőli síkja rézsűsen, mintegy 80 fokos szögben. A vastag földfödémmel fedett, boltozatos keleti kazamatasor közepén építették fel az ún. Mária Terézia kaput. A mai vármaradvány ennek csak egy részlete, mivel a nyugati homlokzatát lebontották. Alaposan átalakították a belső várat is. A század hetvenes éveiig elhúzódó építkezések során a tornyokat (és a középkori palotát) a „vízitorony" és a déli kaputorony kivételével csaknem a falak magasságáig visszabontották, és mintegy 50-60 cm vastag köpenyfallal szélesített ágyúbástyákká alakították át. A nyugati kaput, mely már 1716-ban romos állapotban volt, lebontották, s helyére magas, az egész város képét uraló barokk-sisakos kaputornyot emeltek. A mai színház helyén felépült a katonai parancsnokság barokk épülettömbje, mellette az északi oldalon a tiszti kaszárnya. Ettől nem messze északkeleti irányban az egykori Szolnoki kapu közelében épült föl az új helyőrségi templom. Ugyancsak ekkor épülhetett a déli kaputoronytól keletre a hosszú, kelet-nyugati hossztengelyü kaszárnya is. Korábbi, talán még középkori részletek átalakításával a várudvar délnyugati negyedében kapott helyet a térparancsnokság és a helyőrség emeletes épülete. A középkori palota maradványát tüzérségi raktárként használták, felépítették a palota és a déli kaputorony között az eredetileg fegyvertárként, majd a 19. században tüzérkaszárnyaként szolgáló egyemeletes barokk épületet. 1786-tól a vár északkeleti negyedét, az un.„Zwingert" leválasztják és börtönné alakítják. 1873-ig, az alföldi betyárvilágot felszámoló szegedi kormánybiztosság működésének megszűnéséig ez a rendeltetése nem is változott. Nagyjából ezt a képet látjuk az 1879-es árvíz és az azt követő 1881-ben a várbontást megörökítő fényképeken is. A várbontás 1883-ra befejeződött, s ezzel Szeged régóta dédelgetett vágya valósult meg. Az Alföld legnagyobb, középkori eredetű téglavára örökre eltűnt. A gondosan kitervelt szándékos rombolást lehet magyarázni a vár katonai igazgatása és a város közötti két évszázadra visszamenő szembenállásával. Azzal is, hogy a téves közhit szerint a várat a török építette, s kétségtelen, az erőd 1849 után az önkényuralom jelképévé vált. Lehet magyarázni a várost - de nem a várat (!) - romba döntő nagyárvíz pusztításával előállott új helyzettel, az új, korszerű városszerkezet kialakításának szándékával. Valójában az új város központjában levő értékes telkek és a mérhetetlen mennyiségű építőanyag csábító vonzereje pecsételte meg a sorsát. A végeredmény mégis a visszafordíthatatlan, jóvátehetetlen pusztítás, amivel nem csak a város, hanem az ország épített történeti öröksége lett szegényebb. 8
