Halmágyi Pál: Várak, kastélyok, erődök. A m. kir. honvédség egyenruhái, felszerelése és csapatnemei. A XIV. és XV. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2007, 2008. A Makói Múzeum Füzetei 107. (Makó, 2009)

XIV. A MAKÓI HONVÉD EMLÉKNAP ÉS TALÁLKOZÓ 2007 Horváth Ferenc - A szegedi vár és a várfeltárások rövid története

A vár építéstörténete és építményei A vár építészettörténeti vizsgálata szakszerű régészeti feltárások hiányában ma már csak a 17-19. század folyamán készült ábrázolások, veduták, térképek, hadmérnöki felmérések, valamint a várbontást megelőzően készített fényképek segítségével kísérelhető meg. Mindebből következik, hogy alig-alig tudunk valamit hozzátenni ahhoz az alapos rekonstrukcióhoz, melyet az akkor fellelhető adatok birtokában Cs. Sebestyén Károly végzett el (1926, 1928). A fennmaradt hiteles ábrázolások egyöntetűen mutatják, hogy a vár képe, a falak, kaputornyok és saroktornyok a legkorábbi palotaépülettel együtt, amelyet a déli fal vonalába kötöttekbe, a 13-14. századfordulója, valamint a 15. század vége között folyamatosan alakult ki, alapvetően gótikus szerkezetet és külsőt mutat. A török uralom nem sokat változtatott az erőd külső képén. A falak kerülete Cs. Sebestyén számításai szerint 876 méter, alapterülete kb. 50-51000 m

2(Veress D. adatai tévesek: 870 x 880 m!). A várfalak méreteiről és metszeteiről számos 18 és 19. századi tervrajz és felmérés tájékoztat. Ezek szerint a falak vastagsága 2.80, magassága kb. 6.60, a lőréses mellvéddel együtt kb. 8.50 méter volt. A mellvéd a lőréses pártázattal együtt 0.90 vastag és 2.80 méter magas volt. A törökök a falak mögé a mellvéd aljáig 6.60 méter széles, 4.70 méter magas földtöltést emeltek. A sarkokon kerek, a falak fölé magasodó kúpos, cseréptetővel fedett tornyok álltak. Ezek egy alsó szélesebb és magasabb, azon egy keskenyebb és alacsonyabb „egymásba tolt" hengeres szakaszból tevődtek össze. Mindkét szakasz falkoronáját - pontosabban az azon levő mellvédet - védőpárkányzat szegélyezte. A főfalak mindegyike közepén - valószínűen a Tiszába dőlt keleti fal esetében is - négyzetes alaprajzú kaputornyokat emeltek, melyek a saroktornyokhoz hasonlóan két-két egymásra épült, védőpárkánnyal ellátott részből álltak. A török uralom alatt a déli kapu kivételével mindegyiket befalazták. A vár védművei A déli kaputorony, a középkori palotától keletre, mintegy 51 méterre (a mai Tömörkény István szobor környékén) állt. A török megszállástól a 18. század elejéig ez volt a vár egyetlen kapuja. Biztosan középkori építésű, belül nem volt boltozata. Alaprajza négyzet alakú (13,30 x 14 méter), falai 2,5 méter vastagságúak voltak. A Marsigli féle ábrázolás és a máriacelli veduta alapján pontosan ismerjük a 17. század végi külső képét. A várfalból néhány méterre kiugró alsó része - a 18. század közepén 14 méter körüli - hasáb alakú szögletes torony, koronáján körfolyosós, lőréses mellvédpárkányzattal. Ezen egy ugyanilyen, de alacsonyabb felső torony helyezkedett el, magas, cseréppel fedett csonka-gúla alakú tetővel. A tetőt újabb, megtört síkú, összetett idomú (szoknyás, csúcsos sisakú) kis torony zárta le. A kaputorony 1788 előtt ledőlt. A délkeleti saroktorony (vízitorony): A saroktornyok közül a legnagyobb, közvetlen a folyó partján állt. Alaprajza kör alakú, eredeti átmérője 20 méter körüli, 1861-ben 20.9, belső átmérője mintegy 3.80 méter. Két egymásra helyezett hengeres toronyból állt. Teljes magassága 14 méter, az alsó részé 9 méter körüli lehetett. A toronyfalon kettős, egy alacsonyabb külső és ez alatt mintegy 3.8 méterre egy magasabb belső körfolyosót alakí9