Halmágyi Pál: Várak, kastélyok, erődök. A m. kir. honvédség egyenruhái, felszerelése és csapatnemei. A XIV. és XV. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2007, 2008. A Makói Múzeum Füzetei 107. (Makó, 2009)

XV. MAKÓI HONVÉD EMLÉKNAP ÉS TALÁLKOZÓ 2008 Ságvári György - Bonhardt Attila: A m. kir. honvédség harckocsizó egységeinek harca a II. világháborúban

let szerint minden harckocsi-zászlóaljba két nehéz- és két közepes harckocsi-század tartozott 1 l-l 1 nehéz, illetve 17-17 közepes Turánnal. Az előbbiek 75 mm-es rövid csövű harckocsi-ágyúval, az utóbbiak 40 mm-es löveggel rendelkeztek. A 18, illetve 19 tonnás harcjármüvek már átadásukkor sem számítottak korszerűnek. A hadi tapasztalatok szerint 13-50 mm-es páncélzatuk vékonynak, fegyverzetük gyengének bizonyult az ellenfél páncéltörő fegyvereivel, illetve harckocsijaival szemben. Ennek ellenére - hogy a két harckocsiezredet felszerelhessék - tovább folyt a Turánok átadása. Átfegyverzésüket a hatásosabb ugyancsak 75 mm-es, de hosszú csövű ágyúra csak a már megrendelt 510 darab harcjármű átadása után, 1944. második felében tervezték. Az elkészült harckocsikkal 1942 - 1944 közt párhuzamosan töltötték fel a harckocsi-zászlóaljakat, hogy kiképzést mindenhol megkezdhessék. 1944-ig azonban egyik harckocsiezredet sem sikerült a hadrendben előírt számú páncélossal felszerelni. 1944 elején a front közeledett az Északkeleti-Kárpátok vonalához veszélyeztetve Magyarország határait. A magyar hadvezetés 1944. március 13-án elrendelte a 2. páncéloshadosztály mozgósítását annak ellenére, hadosztály legütőképesebb alakulata, a 3. harckocsiezred a Turán-szállítások csúszása miatt a mozgósításig még nem kapta meg teljesen rendszeresített harckocsi-állományát. A hadosztályt szükség esetén az ország határain belül kívánták alkalmazni. Magyarország megszállása után azonban a németek elérték, hogy a 2. páncéloshadosztályt a német Észak- és Dél-Ukrajna Hadseregcsoportok közt keletkezett rés betömésére bevetett 1. magyar hadsereg alárendeltségében, a Kárpátokon kívül, Galíciában alkalmazzák. A meglévő harckocsi-hiány miatt, valamint azért, hogy az ország határain belül is maradjon egy harcra fogható páncélos egység, a harckocsiezred három zászlóalja közül csupán kettőt indítottak április 1 -én a hadosztály többi alakulatával a frontra. A hadmüvelet első szakaszának célja a Kárpátok hágói előterébe érkezett szovjet csapatok visszanyomása, a Stanislau-Delatyn harántút kézbe vétele és a további előrenyomuláshoz szükséges hídfőknek a Bystrica folyón való biztosítása volt. A feladatot a hadosztály 1944. április 14. és 19. közt sikeresen megoldotta. Visszavette Nadvorna városát, és két hídfőállást foglalt a Bystrica keleti partján. Itt estek át a tűzkeresztségen a magyar Túrán harckocsik. Bár sikerült két T-34-t megsemmisíteniük bebizonyosodott, hogy mind a tűzerő, mind a védettség tekintetében elmaradnak ellenfeleik mögött. A T-34 már 1500-2000 m-ről kilőtte a magyar páncélosokat, míg a 75-ös Túrán 600 a 40-es csak 400 m-en belül tudta leküzdeni a szovjet harckocsit. A hadmüvelet második szakaszának célja a Kárpátok erdős keleti előteréből a síkságra való kijutás és Kolomea elfoglalása volt. Az erdős, vizenyős terep, a felázott talajutak a hadosztály kerekes járműveit megfogták. A keskeny lánctalpú Turánok is nehezen birkóztak meg a sárral, a puha talajjal. Az elakadt gépkocsikat vonatató és az utánpótlás szállítására fokozottan igénybe vett magyar harckocsik a túlerőltetés következtében egymás után hibásodtak meg. Az erdei harcokban jártasabb szovjet csapatok a páncéloshadosztály sárral való küzdelmét kihasználva ügyesen elhelyezet aknákkal és páncéltörőkkel, valamint a terepviszonyokhoz jobban alkalmazkodó harckocsijaik bevetésével a támadás lendületét megakasztották. Az 1944. április 20-án indított hadművelet az erdő keleti szélétől 2-3 km-re megakadt, és a front átmenetileg megmerevedett. Az 1944. április 17. és május 3. közti harcok alatt a 3/1. és 3/II. harckocsi zászlóalj 24 páncéljárművét lőtték ki és 88 db vált üzemképtelenné. A veszteség, aminek kijavításával 82