Halmágyi Pál: Várak, kastélyok, erődök. A m. kir. honvédség egyenruhái, felszerelése és csapatnemei. A XIV. és XV. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2007, 2008. A Makói Múzeum Füzetei 107. (Makó, 2009)
XIV. A MAKÓI HONVÉD EMLÉKNAP ÉS TALÁLKOZÓ 2007 Horváth Ferenc - Bene János: Vár a síkságon. Őfelsége kállói végháza
tehát a vár felülete a környéktől valamivel magasabban feküdt. A bástyák tetejének szélessége 5 és fél méter volt. Nagyobb építmény csak a délkeleti bástyán volt, az őrszoba (Wachstuben ~ Wachstube). A várba, mint említettük, a bejárat a városon át vezetett, a várárkon átívelő elég hosszú fahídon az északnyugati bástya mellett. A kapu (Thor ~ Tor) nagyobb épület lehetett, mert nyeregteteje túlemelkedik a falakon. A kaputól jobbra lévő bástyában volt a lőportorony (Pulver Thurm ~ Pulverturm), melyet esetünkben nem feltétlenül valóban toronyként, inkább kamraként kell elképzelnünk. A kaputól balra állt az élelmiszerraktár (Provianthauss ~ Provianthaus), attól kissé távolabb, az északkeleti bástya tövében álltak a kenyérsütő kemencék (Backöffen ~ Backofen). A kaszárnyák (Baracquen ~ Baracken) a nyugati és déli kötőgátak mentén helyezkedtek el, azokon az oldalakon, amelyek felől a támadás leginkább várható volt. A vár közepén volt a kút (Brunn ~ Brunnen), négyzetes, gerendákból rótt kávával. A várudvar északi oldalán állt a főkapitány lakása (Des Obr. Hauptm Quartier ~ Des Ober Hautmann Quartier), egy L alakú épület. Ennek tornáca és a déli barakk között állt a szertár (Zeughauss ~ Zeughaus), kör alakú, kis félköríves toldalékkal ellátott épület. Erre a középkori körtemplom romra emelték azután a négyzetes alapú fatornyot. A fatorony magasan kiemelkedik a várfalak fölé, valószínűleg itt tanyázott a környéket figyelő őrség is, hiszen a sisakot csak a négy sarokgerenda tartja, s így minden égtáj felé kiváló kilátás nyílt. A szertár mögötti erősen füstölgő kéményü ház lehetett a konyha. Említésre méltó még a lóval hajtott szárazmalom (Ross Mühl ~ Rosse Mühle), mely az északkeleti bástya tövében állt. Az épületeket a magas sáncok jórészt eltakarták. Meg kellett oldani a sáncokra való feljutást is. Ilyen feljáró volt a délnyugati bástya közepén, továbbá a szárazmalom és a lőporraktár mellett. Az északkeleti bástya teljes szélességében megközelíthető volt a kemencék mellett. Ezeket a feljárókat úgy kell elképzelnünk, hogy karók közé döngölt földből készültek, járószintjük vagy lépcsőjük is döngölt föld, esetleg fa volt. A várkapuval átellenben a délnyugati bástya tövében látható a külső védművekhez való kijutást jelző Aussfall ~ Ausfall. Nem véletlenül itt, hiszen a déli oldal volt a támadás fő iránya. Az alaprajz ezt a helyet a kötőgát megszakításával jelzi, valószínű, hogy egy kisebb, alagútszerü folyosó lehetett. Az 1570-ben megkezdett, 1573-ra jószerével befejezett várat az 1574. évi 5. törvénycikk végvárrá emelte. Az első kapitány a már fent említett Prépostváry Bálint nagy hévvel kezdte meg a harcot a török ellen. Amikor a törökök kifosztották Böszörményt, a kállói katonák kapitányuk vezetésével szétverték őket. Nem meglepő, hogy 1574-ben a szultán így panaszkodott: „Kállóból, hol csupa zsiványok laknak, sok csapás éri a törököt." A török ugyan újabb 8 évvel meghosszabbította a drinápolyi békét, azzal a feltétellel, ha Kállót lerombolják. Ahogy fentebb már említettük ezt Miksa főherceg nem tette meg. Jacques Bongars francia követ 1585-ben Bécsből Konstantinápolyba utazott és útközben megszállt Kállóban is. Leírása szerint abban az időben 200 német katona adta a helyőrséget, mellettük szép számmal voltak huszárok és szabad hajdúk is. A vár ágyúkkal és egyéb hadi kellékekkel megfelelően el volt látva. A XVI. század végét a 15 éves háború eseményei töltötték ki. Ez idő alatt Szabolcsban 1594-1595-ben és 1599-ben voltak jelentékenyebb török betörések. Az utóbbi alkalommal majdnem elesett a kállói vár is. Ezek a viharos idők Kálló felett sem múltak el nyom nélkül, 1596-ban Mátyás főherceg utasítja a szepesi kamarát, hogy a romba dőlt várépületek helyreállítására 300 forintot utaljon ki Kálióba. 26
