Halmágyi Pál: Várak, kastélyok, erődök. A m. kir. honvédség egyenruhái, felszerelése és csapatnemei. A XIV. és XV. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2007, 2008. A Makói Múzeum Füzetei 107. (Makó, 2009)

XIV. A MAKÓI HONVÉD EMLÉKNAP ÉS TALÁLKOZÓ 2007 Horváth Ferenc - Demsea Dan: Az aradi vár története

rác várost vette be. A védők visszahúzódtak a várba. A kuruc sereg nagy része alkalmatlan volt a várostromra. Mivel híre is jött, hogy Szegedről jelentősebb császári sereg készül Erdélybe, abbahagyták az ostromot és július 25-én elvonultak a vár alól. A Szatmári békét követően a császári hadvezetés minden erejét a török ellen fordíthatta. 1716. október 13-án visszafoglalták Temesvárt, 1717. augusztus 17-én pedig Belgrád elfoglalásával a Magyar Királyság teljes területe felszabadult a török megszállás alól. 1750-ben megszüntették a marosi határőrvidéket, de Arad továbbra is fontos katonai központ maradt. A régi elavult vár helyett 1763 és 1767 között Ferdinand Philip Harsch táborszernagy tervei alapján új, modern erődöt építettek a Maros szomszédos, hurokszerű kanyarulatában. Ez a ma is álló hatalmas vár a dunai monarchia déli védvonalának egyik alapeleme lett. Tervezésénél a legfontosabb szempont az volt, hogy a lehető legtöbb löveg legyen jól védhetően elhelyezhető a bástyákon és a kazamatákban. Továbbá gondot fordítottak arra, hogy a katonák is védett helyen gyülekezhessenek, illetve pihenhessenek a harcok szünetében. Az így kialakított hatszög alakú erősség 6 cavalier bástyáját és a bástyák közötti megtört falszakaszokat többszörös külső védőgyűrű - revelin, lunette, enveloppe, glacis - vette körül. A Maros által körülölelt területet szinte teljesen kitöltötte ez a hatalmas erődrendszer. A várfalak hossza 3180 méter, a két bástya közötti V-alakban megtört falszakaszok 265-265 méter hosszúak voltak. A várat csak déli irányból lehetett száraz lábbal megközelíteni. Az erősség befogadóképessége 3600 katona volt és a falakat 296 löveg védte. A hatalmas aradi erődrendszer teljes kiépítése 1783-ig tartott. A következő évtől már hadifoglyokat is őriztek az erős falak között. A vár központja a dísztér volt, hol 3 jelentős épület állt. 1. A vár és térparancsnokság (Comandanten Gebäude). Ebben az épületben volt az aradi 33-as gyalogezred „házi" múzeuma is 1919-ig. 2. A főőrség vagy főőrház (Hauptwach Gebäude). 3. A ferences templom és rendház. A kolostor 1861-ig működött, majd épületébe a helyőrségi kórház költözött. A 33-as gyalogezred aradi szolgálatát 1790-ben kezdte meg. Az egység végig harcolta az uralkodó ház 18-19. századi háborúit. Részt vett 1746-ban a piacenzai győzelem kivívásában, ott volt 1788-ban Dubica elfoglalásánál, 1789-ben a Novi körüli harcoknál, 1793-ban Valenciennes bevételénél és 1809-ben az asperni ütközetben. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt Arad különleges helyzetbe került. A vár parancsnoka Johann Berger altábornagy előbb semleges magatartást tanúsított a magyar forradalommal szemben, de szeptember közepére megváltozott a helyzet. A várban szolgálatot adó nemzetőröket a várparancsnok felmentette szolgálatuk alól és kijelentette, hogy uralkodói felhatalmazás nélkül senkit nem enged be a falak közé. A várkapukat bezárták, a falakra felállították az ágyúkat. A végleges szakításra a városban lévő nemzetőrök és a várban lévő császári katonaság között október elején került sor. A várparancsnok ekkor nyíltan szembefordult a magyar kormánnyal, s október 7-én, hajnalban megkezdte a város lövetését. A nemzetőrök - Máriássy János őrnagy vezetésével - október 22-re körül zárták a várat, megtámadására azonban nem gondolhattak. Az osztrák tüzérek eközben súlyos károkat okozva lőtték a várost. A császáriak kitöréseit a Maroson átvezető fahíd felégetésével is igyekeztek megakadályozni. Az aradi vár mintegy 1400 20