Halmágyi Pál: Várak, kastélyok, erődök. A m. kir. honvédség egyenruhái, felszerelése és csapatnemei. A XIV. és XV. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2007, 2008. A Makói Múzeum Füzetei 107. (Makó, 2009)
XIV. A MAKÓI HONVÉD EMLÉKNAP ÉS TALÁLKOZÓ 2007 Horváth Ferenc - Demsea Dan: Az aradi vár története
A török vár egyben az aradi szandzsák székhelye is volt. Az erődítmény nagyban hasonlíthatott a temesi várhoz, négyszögletű központi részét négy bástyával, később palánkokkal erősítették meg. 1566-ban a törökök az elfoglalt gyulai várba tették át a szandzsák székhelyét, Arad náhije központ maradt. Az 1595. évi délvidéki keresztény hadjárat eredményeként Arad, Lippa, Jenő és Csanád várát visszafoglalták az erdélyi hadak. A magyar uralom nem tartott sokáig, mert 1598 nyarán Szelestey János látva a felvonuló török túlerőt, kiürítette Aradot. 1606-ban ismét magyar katonák, Bocskai István fejedelem őrsége ült Lippa, Arad, Facsád és Solymos várában. Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem kollektív nemességet adott 160 volt lippai rác katonának és megkapták Arad mezővárost az ott emelt várral együtt. 1616-ban Bethlen Gábor kénytelen volt átadni az aradi erősséget Lippával, Facsáddal, Boksánnal és Nagylakkal együtt Mehmed temesvári basának. 1658 nyarán II. Rákóczi György 7000 lovassal, 2000 gyalogossal és 8 tábori ágyúval ismét bevette Aradot, majd Lippa mellett nagy győzelmet aratott a budai pasa serege fölött. A diadal után felégették az aradi palánkvárat. A törökök nemsokára újjáépítették, de őrségének csekély száma arra utal, hogy csak rendfenntartó feladatokkal voltak megbízva. A felszabadító háborúk során, 1685. december 11-én Peter Mercy altábornagy vezetésével jelentős erő tört előre Aradig. A 2000 hajdúból, 1500 huszárból (vezetőik Czobor Ádám ezredes és Petneházi Dávid kapitány) 800 vértesből, 400 dragonyosból álló sereg itt ütközött meg a Váradra és Gyulára menetelő 1500 fös török utánpótlás-szállítókkal. Az aradi várban lévő 500 janicsár beengedte társait a falak közé, de a keresztény túlerő hamar eldöntötte a csatát. 900-1000 török elesett, a többi fogságba került. A gazdag zsákmányt szerzett csapatok néhány nap után visszavonultak, de az aradi várat ismét porig égették. Buda visszafoglalása (1686. szeptember 2.) után hamarosan Szeged is a felszabadítók kezére került (október 23.). Arad 1692-től a keresztény csapatok kezében volt. Savoyai Jenő zentai diadala (1697. szeptember 11.) után megkötött karlócai béke (1699. június 26.) új helyzetet teremtett a Maros alsó folyásánál. Megkezdődött a katonai határőrvidék kiépítése. Bécs katonapolitikai nézetei szerint ugyanis a Maros alsó folyása és Arad elsődleges stratégiai fontosságú volt, az Erdély és Magyarország közötti kapcsolat fenntartása szempontjából. A várnak fontos szerepet szántak a török kézen maradt Temesköz és a temesi vár megfigyelésében. Ehhez 2000 gyalogost és 1000 lovast terveztek itt elhelyezni. E célból Nicolas Du Mont hadmérnök tervei szerint megerősítették a régi török erődítmény falait, új bástyákat építettek és külön védmüveket kapott a marosi híd, a temesvári kapu, továbbá észak felöl a palánkkal is megerősített rác és német város védte a várat. E városrészeket és a várat a Maros egy-egy fattyúága is elválasztotta. (Az 1855-ös telekkönyvi térképen még látható ennek a vízfolyásnak a helye. A török várra utal a régi térképeken szintén megtalálható Óvár tér elnevezés is.) A várban a 17. század legvégén 4 század császári katona, majd 1702-től 7 század, mintegy 900 katona, 15 tüzér és 6 aknász állomásozott. A rác (szerb) katonákat - családjaikkal együtt - a környéken letelepítve alakult ki a határőrvidék szervezete. Aradra 478 rác és 227 bolgár határőrt és 2443 családtagot költöztettek be. A határőrök és a császári katonák együttesen valamivel több, mint 1600 fös védősereget alkottak. A Rákóczi szabadságharc alatt 1707 nyarán ostromolták meg a kuruc csapatok a császári kézben lévő Aradot. Károlyi Sándor generális, mintegy 9000 emberrel és 10 ágyúval érkezett Aradhoz. Előbb az úgynevezett német várost, majd egy éjszakai rohammal a 19
