Halmágyi Pál: Várak, kastélyok, erődök. A m. kir. honvédség egyenruhái, felszerelése és csapatnemei. A XIV. és XV. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2007, 2008. A Makói Múzeum Füzetei 107. (Makó, 2009)
XIV. A MAKÓI HONVÉD EMLÉKNAP ÉS TALÁLKOZÓ 2007 Horváth Ferenc - A szegedi vár és a várfeltárások rövid története
tottak ki. Mindkét körfal koronáját csipkézett lőréses mellvédfalas védőfolyosó zárta le. A külső nyitott körfolyosó alatt a fal vastagságában dongaboltozatos zárt folyosó futott körbe, falán ki- és befelé rézsüsen szűkülő kis lőrésszerű nyílásokkal. A földszintről nem volt bejárata, csak a csatlakozó várfal tetejéről lehetett a belül teljesen nyitott, csupán a felső lőréses mellvédfal padlómagasságában síkmennyezettel fedett torony belsejébe jutni. A 18. századtól a vár vízszükségletét biztosító vízemelő rendszert helyeztek el benne. Molnár József szerint a tornyot Szulejmán szultán Szinánnal, udvari építőmesterével építette az isztambuli janicsártorony (1458) mintájára. A kutatás a feltételezést elvetette (Nagy Zoltán), a az elmúlt években végzett radiokarbon ( 1 4C) vizsgálatok is megkérdőjelezték törökkori építését. A torony magas vízálláskor a Tiszában állt, alapjait az 1980-as években az ATIVIZIG állította helyre. A keleti vagy vízikapu: a vízibástyától északra, a vár keleti, Tisza felőli szakasza déli harmadában állt. Négyzetes alaprajzú torony volt, a Tiszára nyíló kapuval. 1692-ben a várfallal együtt a Tiszába dőlt. Az északkeleti saroktorony: a délkeleti toronyhoz hasonló lehetett, pontos méreteit nem ismerjük, mivel a 17. század végére már elpusztult. Romjai a múlt század nyolcvanas éveiben alacsony vízálláskor még látszottak. Az északi kaputorony (Szolnoki kapu): az északi fal nyugati negyedében, a tompaszögű törésvonal indulásánál állt, az északkeleti saroktoronytól mintegy 135 méterre, nyugat-északnyugati irányban. Alaprajza négyzet alakú, 15,30 méteres oldalfalakkal. Mintegy egyharmad részben előre ugrott a várfal síkjából. Az eredeti falvastagsága 2 méter körüli lehetett. Pontos magasságát nem ismerjük. Koronája ugyanolyan lőréses párkányzatú volt, mint a többi toronyé. Breuning rajzáról tudjuk, hogy bejárata, mely a Felsőváros felé nyílt, eredetileg hármas kapu volt. Egy-egy, a külső és a belső falon, egy pedig középen, a tornyon keresztben húzott válaszfalban. A felmérés alaprajza jól mutatja az ejtőrács falcsatornáinak helyét. A török uralom óta a kaput nem használták, csaknem bizonyosan befalazták. Az északnyugati saroktorony, hengeres alaprajzú, eredeti átmérője 11.70 méter volt. A 18. században a délnyugati kaputoronnyal együtt az átmérőt 12.90 méterre növelték. Eredeti magasságát nem ismerjük. 1773-ban már csak 8.80 méter magas. 18. században lőportoronyként használták. 2007-ben a volt Juhász Gyula Művelődési Otthon felújításakor az épület pincéjében és udvarán Fogas Ottó a torony három méter magasan álló, rézsüs, lőrésszerű ablakokkal ellátott részletét tárta föl. A nyugati „kaputorony ": a nyugati várfal közepén, a két nyugati saroktorony mindegyikétől egyenlő távolságra, kb. 90-90 méterre, kétharmad részével a külső falsík előtt állt. Az ábrázolások hol kétrészes, három oldalán lőréses körfolyosóval, hol egyetlen, magas, védőpárkányos építményként ábrázolják. 1725 előtt magas, barokk-sisakos kaputoronnyá építették át, amit a 19. század első évtizedeiben lebontottak. A délnyugati saroktorony: kör alaprajzú, két hengeres részből álló torony. A felső rész koronáján lőréses pártázat futott körbe. Fedése kúpos alakú cseréptető volt. Átmérője 12.30, majd a 18. századvégén 12.90 méter. Eredeti magasságát nem ismerjük. A 18. században, visszabontott állapotban magassága az északnyugati saroktoronyéhoz hasonló volt. A középkori palota : a vár egyik legkorábbi, még Árpád-kori épületei közül legtöbb rsmerettel a déli fal vonalába később erődítményként beépített palotáról rendelkezünk. A 10
