Halmágyi Pál szerk.: Harcok a Dél-Alföldön és Budapesten 1944-1945-ben. Az 1956-os forradalom Makón. A XII. és XIII. Makói Emléknap és Találkozó 2005, 2006. A Makói Múzeum Füzetei 105. (Makó, 2007)

XIII. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2006 - Marjanucz László: Az ország gazdasági és politikai helyzete és változásai 1956 őszén

cselekvőképességet: kisgazdákkal (Kovács Béla, Tildy Zoltán) bővítette ki kormányát és föloszlatta az ÁVH-t. A Katonai Bizottság szembefordult a pártoszlató Kádár és a koalícióra törő „pacifista" Nagy Imre politikájával, és működésüket a budapesti pártbizottság Köztársaság téri székházába áttéve, katonai diktatúra bevezetésére készült. Nagy Imre október 28-án feladva az „ellenforradalmi" minősítést „nemzeti demokratikus forradalomnak" értékelte a történteket. Elismerte a népi kezdeményezésre létrejött új demokratikus önkormányzati formákat (forradalmi bizottságok, munkástanácsok), a munkásságnak bér- és normarendezést ígért. Ezek valóban jelentős lépések voltak az október 23-i pontok megvalósulása szempontjából. Az eltelt öt nap azonban radikalizálta a felkelőket, s a szuverén politikai tényezővé váló, egymással is mindinkább kapcsolatot tartó felkelőcsoportok számára a többpártrendszerű politikai berendezkedés és az ország semleges státusú szuverenitása lett a cél. A kormány magáévá tette e követeléseket, s úgy tűnt, hogy azokat a nagyhatalmak is respektálják: a szovjet kormány október 30-i nyilatkozata tárgyalásokat ígért a csapatok kivonásáról. A nap krónikájához tartozik a Köztársaság téri pártház elleni véres támadás, melynek során a felkelők meglincseltek 20 karhatalmistát. Ezen a napon Nagy Imre feloldotta az egypártrendszert, és áttért a többpárti kormányzati rend újjáélesztésére. November l-jén pedig bejelentette az ország semlegességét, illetve kilépését a Varsói Szerződésből. Ezek után feltűnő, hogy Kádár felvételről bejátszott rádióbeszédében egy szót sem ejtett a nagy változásokról, csak „összefogásra" szólította fel az „újonnan megalakuló demokratikus pártokat". Úgy tűnt, hogy november 2-tól megindul a forradalom konszolidációja, pedig addigra már megszületett a nagyhatalmi döntés: az USA tudomásul vette, hogy a Szovjetúnió fegyveres erejével töri le a magyar forradalmat. Titó és a többi ország kommunista vezetőinek támogatását megszerezve Hruscsov november 4-én indította meg hadüzenet nélküli háborúját Magyarország ellen. A magyar nép szabadságharccal válaszolt, melynek azonban semmi esélye nem volt a létszámban, fegyverben, tűzerőben óriási erőket fölvonultató ellenséggel szemben. Ezt fölmérve Szegeden úgy döntött a Forradalmi Nemzeti Bizottság, hogy nem lesz fegyveres ellenállás. Voltak katonatisztek, akik vállalták volna harcot a városba vonuló szovjetekkel szemben, de a Katonai Tanácsban a többség már az új szovjet korszak várható fejleményeiről gondolkodott. Gosztonyi István, a Tanács elnöke november 4-én arról számolt be, hogy a városi katonai alakulatok legénységi állománya nagyrészt már megszökött, a 84