Halmágyi Pál szerk.: Harcok a Dél-Alföldön és Budapesten 1944-1945-ben. Az 1956-os forradalom Makón. A XII. és XIII. Makói Emléknap és Találkozó 2005, 2006. A Makói Múzeum Füzetei 105. (Makó, 2007)

XII. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2005 - Ravasz István: Budapest hadszíntérré válásának tényezői 1944-1945-ben

tartalmazza a bent maradt (el sem indult vagy visszafordult) katonák számát. A 0-ra végződő adatok becsültek, illetve kerekítettek. Tóth Sándor Veress D. Csaba Gosztonyi Péter Hingyi László Ungváry Krisztián Német védő 24.000 24.000 22.000 23.000 24.000 Magyar védő 20.500 20.000 30.000 20.000 Német kitörő 14.000 Magyar kitörő 4.000 4.500 Kitört össz. 4.000 10.000 16.000 Elesett 4.700 3.000 5.000 Fogságba esett 1.400 1.000 Eltűnt 5.200 700 Átjutott 624 624 785 785 700 A számításokat összevetve megállapítható, hogy február 11-én kb. 20-24.000 német és kb. 20.000 magyar katona alkotta a védősereget. Ebből az újabb kutatások szerint több mint 10.000 fő tudott áttörni a szovjet állásokon, ám kb. 700 főnek sikerült csupán átjutnia a saját csapatokhoz. A kitörők nagy része elesett, a „csellengők" egy részét elfogták a budai hegyekben, más része eltűnt (magyarországi és Buda-környéki svábok lévén hazamentek és elrejtőztek). A többezres különbségre a levéltári források nem adnak kielégítő magyarázatot, az valószínűsíthetően a zárójeles tagmondatban rejlik. A szovjet tüzérség a kitörés idején erős tűzzel árasztotta el a Várat és az onnan kivezető utakat. A kutatók többsége a tűz megnyitását pontosan 20 órára teszi, vagyis a kitörés megindításának időpontjára. Egyedül 192-193.0. 62