Halmágyi Pál szerk.: Harcok a Dél-Alföldön és Budapesten 1944-1945-ben. Az 1956-os forradalom Makón. A XII. és XIII. Makói Emléknap és Találkozó 2005, 2006. A Makói Múzeum Füzetei 105. (Makó, 2007)
XII. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2005 - Ravasz István: Budapest hadszíntérré válásának tényezői 1944-1945-ben
utóbbi mellett döntöttek, s az ő oldalukról ez volt az a tényező, amely n 25 hadszíntérré változtatta a magyar fővárost." A döntés miértjére jelenleg nem adható kimerítő válasz, ahhoz további szovjet levéltári kutatásokra volna szükség. Mégis, a probléma bizonyos vonatkozásai megközelíthetők. A szovjet csapatok utánpótlási vonalai az erdélyi és az alföldi hadműveletek után igen megnyúltak (bár éppen 1944 nyarán és őszén láthattuk annak példáit, hogy adott esetben ezt igyekeztek figyelmen kívül hagyni). Komolyabban jött számításba az erők kiegyenlítődése december végére. Az Ipoly és Garam közén ekkor már folyt a német LVII. páncéloshadtest ellentámadása, amelynek következtében Léva alól kellett visszafordítaniuk a 6. gárdaharckocsihadsereg főerőit. A Dunántúlra beérkezett a Varsó térségéből átcsoportosított IV. SS-páncéloshadtest. A Dél-Dunántúlon lévő 57. hadsereg így is sokkal nyugatabbra állt, mint a 2., 3. vagy 4. Ukrán Front bármely más seregteste, s vele szemben a német 2. páncéloshadsereg egyre több erőt tudott felsorakoztatni. A szovjet vezetés, feltehetően tanulva az október/november fordulóján Budapest alatt elszenvedett kudarcból, nem kockáztatott, jóllehet lettek volna komoly eredménnyel kecsegtető céljai egy újabb gyors előretörésnek, így a zalai olajmezők és/vagy a Bécsimedence elérése, illetve a balkáni német csoportosítás elvágása Németországtól. Nem zárhatók ki a döntésből a politikai és presztízs-szempontok sem. Sztálin egyszer már (a kiugrási kísérlet kudarca után) úgy döntött, hogy Magyarországot a főváros elfoglalásával kapcsolja ki a német blokkból. Igaz, hogy november elejére a menetből való elfoglalás kísérlete kudarcot vallott, de Sztálin feltehetően nem változtatta meg két héttel korábbi véleményét. Meg lehetett győződve, hogy a főváros eleste után a még fegyverben álló magyar csapatok zöme nem folytatja a harcot, s ha Magyarország román vagy bolgár mintájú átállása nem is következik be, de kiválása a még német oldalon harcoló országok közül igen. Azt viszont még Sztálin is belátta, hogy november 7-ét a Magyarországon harcoló szovjet csapatok nem ünnepelhetik meg a magyar fővárosban, ehhez már túl kevés az idő, illetve nem áll rendelkezésre elegendő erő. Előtérbe került a kétoldalról történő bekerítés, majd az ezt követő, előkészített ostrom koncepciója. A döntésben szerepet játszhatott az időjárás is. Szergej Styemenko 2 5 Tóth lOO.o. 47
