Halmágyi Pál szerk.: Harcok a Dél-Alföldön és Budapesten 1944-1945-ben. Az 1956-os forradalom Makón. A XII. és XIII. Makói Emléknap és Találkozó 2005, 2006. A Makói Múzeum Füzetei 105. (Makó, 2007)
XII. Makói Honvéd Emléknap és Találkozó 2005 - Ravasz István: Budapest hadszíntérré válásának tényezői 1944-1945-ben
csoportosíthasson a kijelölt támadási sávba. Sztálin azonban magabiztosan hárította el a frontparancsnok kérését, s politikai érdekekre hivatkozva ragaszkodott annak másnapi megindításához. Október 29-én a szovjet 46. hadsereg Slemin altábornagy vezetésével a Duna-Tisza közén támadásba lendült. A magyar 23. tartalékhadosztály nem bírta a nyomást, a támadó ékek estig 8-10 km-re behatoltak a védelembe. Slemin az Alpár - Kiskunfélegyháza terepszakaszról Kecskemét irányába még aznap este harcba vetette a 2., másnap hajnalban a 4. gárda-gépesítetthadtestet. A magyar 3. hadsereg arcvonala összeomlott. November 2-án a szovjet csapatok délről elérték az Attila-vonal külső védőövét. Ott azonban súlyos harcokba bonyolódtak és végleg elakadtak. Az Attila-vonal védelmére sebtében bevetett erők, így a magyar 10. gyalogés 1. huszárhadosztály részei, Billnitzer Ernő vezérőrnagy rohamtüzér- és Kozma József ezredes légvédelmi tüzércsoportja, a 8. és 22. SSlovashadosztály részei, magyar és német riadó-, karhatalmi- és őrzászlóaljak a 3. hadsereg visszahátráló alakulataival együtt megállították és felmorzsolták a támadókat. Malinovszkijnak és tábornokainak lett igaza. A menetből való elfoglalás kudarca új koncepciót kidolgozását tette szükségessé a szovjet hadvezetés számára. A november 4-i direktíva Budapest kétoldalról történő bekerítését tartalmazta, immár távlati, s nem közvetlen célként határozva meg azt. Ekkor döntöttek arról, hogy a Kárpátalja és Kelet-Szlovákia határán lekötött, így Budapest térségétől messze álló 4. Ukrán Front helyett az időközben a Dél-Dunántúlra átkelt 3. Ukrán Frontot vonják be a magyar főváros elfoglalását célzó támadásba, a hadművelet fő terheit továbbra is viselő 2. Ukrán Front mellett. 2 4 A bekerítés csak karácsonyra valósult meg, több hadművelettel. Ezeket nincs most módunkban részletesen bemutatni, csupán néhány problémára mutatunk rá. Az egyes hadműveleteket és az azokat végrehajtó seregtesteket a mellékelt táblázat sorolja fel. Szovjet részről még ekkor sem lett volna szükségszerű, hogy Budapest hosszan tartó, súlyos harcok színterévé váljon. December végére leküzdötték a Karola-vonalat és a Margit-vonal keleti szektorát. Döntéshelyzetbe kerültek: támadjanak tovább északnyugat általános irányban, csak a feltétlen szükséges mértékben hagyva hátra a bekerítés arcvonalát tartó lekötő csapatokat Budapest körül, vagy állítsák le előnyomulásukat és fordítsanak jelentős erőt a nagyváros ostromára. Az 2 4 Styemenko 283-284.0.; Minaszjan, M. M.: Oszvobozsgyényije naródov Jugo-Vosztocsnoj Evropü (Vojenizdat, Moszkva, 1967; a továbbiakban: Minaszjan) 309., 318., 332.o. 46
